BRACHINGER TAMÁS

Baján él, népművelő. Verseit olvashatjuk a Békével jöttem, a Földet ér vándorlásunk és a Gondjainkra bízva című antológiákban.

A LÉLEK EPILÓGUSA

Régen daloltunk már
Zsigereimre csomót köt,
Belülrõl szaggat sok kár.

Régen daloltunk már
Belepte torkunkat,
Fojtogat a pernyés nyál.

Kevély éneket daloltunk ám
Most meg sekélyes-kételyes a szánk.

Gyom tenyészik torkunk húrjain ,
Paréj fonja be azt
Emberre halásztunk dalunkkal mind,
Most nem akad más csak moszat.

JELENÜNK

Nem tudom mi nem Vagy – Már?
Vagy tudom mi nem Vagy – Még.
Nem tudom mi nem Vagy – Még?
Vagy tudom mi nem Vagy – Már.

KRISZTUS NEONREKLÁMAI

Biztos lépteimre csak
éjjel számítok
Ha Krisztus neonreklámai
a csillagok

OSTOBÁK

/Délvidéki impresszió/

Fejfák úsznak fenn
Felhõhalmokban rend
Kötelékben száll a gyász
Jobbra igazodj halál
Tánc!
A Duna áll odalent
Összetört tükörrel fetreng
Temetik partjai:
Melyek távolodnak Tõle
És mocsarat csinálnak Belõle
Friss vért-indulatot hordó
Legújabb vápája fojtó és
Mindszent után most mégtöbb halott
Ijesztget minden csillagot
Elbújik a csók a dal az újbor
Áldott legyen ez az újkor!
Visszavonul az élet minden vonalon
Átveszi erőit a hideg borzalom