A VERS

Bõrlepedõbe csavarva
a krisztusi ember.
Potenciális halott.
Pulzáló csillagok voltak
gyermek-szemei – mára:

ikerablak, befalazott.

Téglái mögött
bekódolt agyvelõben
a zsugorított tér
s a megalázott idõ…

Galambok hullatják
sebeiket: száraz,
kavargó tollak.

L
e
h
u
l
l
a
n
a
k
!

Csobban a sár a testben –
azt mondjuk: vér!

Sárgul a test a lázban –
azt modnjuk: tûz!

Kong a hang a szájban –
azt mondjuk: szó!

Zokog a szó a nyelvben –
(bizony mondom tinéktek)
Ez már a vers!