AZUTÁN VAN A KÉP

Bartos Endrének

Minden múlandó! – de általad
képpé örökül: a ház
a sár, a rét.
Színek és forma orgiája:
a festett Nap a vászonra ráég.
Vizek olvadnak az égbe,
vagy tavakra
zuhan az ég?
Tüzek lobbannak a jégbõl,
vagy tüzekbõl olvad a jég?
..Így szólsz bele
életünkbe: jóba,
rosszba.
Kifeszített napjaink
vásznára írod a létezést.
– Két dimenzióba. –
Csak te tudod, hogy
egy képben miként áll össze
szétszórt világ,
vagy bomlik színeire,
elemeire az egész, és
miképpen ölt testet a hiány.
Mert a Semmibõl
és Belõled lesz a kép!
Téged köszöntelek, Mester!
Te: vagy. – És általad –
azután van a kép.
A mûvész teremti
az alkotást,-
és
az elkészült mû
szüli mesterét!