Bartos Aranka versei:
(az OXIGÉN c. kötet alapján)
KUTYÁIM
Kutyáim
Topa nevû kutyám halálára
Beszélgetek a kutyámmal
Állateskü
Bobi
Csak az ember dalol tovább
OXIGÉN
Deres táj kisfiúval
Téli vadgalambok
Téli táj varjakkal és velem
Oxigén
Március-éji szél
Március
Mogyorófa langyos januárban
Halottak Napján
Április végi havazás
Akácvirágzás 1984-ben
Barkák
NEHÉZ TÉL
Hajtűiden csattant a fény
„Madár vígan dalol a lombos ágon…”
Anyám szólt
Szabálytalan kommentár egy szabályos búcsúlevélhez
Nehéz tél
Kórházi látogatás
A homlokod fáklyát gyújtott
Olyan volt
Ars poetica
Temetõben
Hogyan tovább?
Halottak-napi idill az udvaromban
„Hogyan éljen az idõs ember?”
KÉRDEZLEK FREUD
Neurózis anxióza
Kérdezlek, Freud
KÖNYÖRGÉS
…Én kérem az atyát, és más vígasztalót ad néktek…
1984; Karácsony éjjelén
Béke Evangélium
Ne sírj, Krisztus
Zoltán-napra
1984; Karácsony éjjelén
Havas vízparton hallgatom a természet
éjféli miséjét. Fehér fényért hajol le
az ég, hódíszben állnak a kiszáradt
fûszálak is. Talán, mint azon az
éjszakán, amikor a judeai Betlehembe
a csillag nyomán elindultak a három
királyok és mind a pásztorok a környék
mezõirõl. Halványlila derengésben
halkul el a jelen, és felködlik
a Krisztus-történelem. Tér és idõ
vallanak: vall Genezáret, Juda
pusztája és minden anyag, amelybõl
feltámad, majd visszaroskad az élet.
Vallanak a Galilea földjén átzúgó
szelek, meg az élni nem tudó elemek;
és a Szfinx, ami földi érkezésedet,
Jézus, több, mint kétezer évvel elõzte
meg. A két folyondár: múlt és jelen,
egymásba virágzik fénykörödben,
sugarát követve ível a tér az örökbe.
Voltam én annyi ellened, mint azon
a gyáva éjszakán Péter, voltam jóra
képtelen, de apostolod is voltam…
higgy el engem. Bûnbánón tértem meg
a legfõbb parancsokat követni;
kis állatok lelkeivel mérj fel,
mint Ferenc atyát az Isten. Látom
a szent alakját, bár sûrû homályon
át, de nem veszítem nyomát, hisz
õ a te nyomodban mindig. Utatok
porát belélegzem, és hallgatom
a hívást: „Kövess engem.” Júdási
csók örvényébe szédült annyi ezren
vannak már törvényeid ellen, hogy
messzirõl látni a városok felett
borongó felhõt… Te tanítottad így
azt a Tizenkettõt: „Ha egy városba
vagy faluba mentek be, tudjátok meg,
hogy ki méltó ott erre…” S ha nem
az, tanítottál tovább: „… menjetek
ki abból a házból, vagy városból,
még a port is verjétek le lábatokról.”
Emberfia: Isten, ha most újból, mint
Istenfia: Ember jönnél a földre le,
vajon jó lenne-e szívednek Názáret,
ami azóta város lett, vagy elhagyva
határát, levernéd-e sarudról a porát?
Van-e város, ahol te és Keresztelõ
János, meg a többiek, az igazak mind,
lenni tudnátok hitetek szerint?
Vagy inkább kiállanál a pusztába és
belekiáltanád szavad, hogy hallják
meg a madarak, az egek tanítványai:
„Bizony, bizony, mondom néktek, ha ti
elhallgattok, a kövek fognak kiáltani.”
Apadatlan ontja az ég a rengeteg
könnyû pihét, mintha menekvésedhez
függönyözne fehér-hidegen a Heródesek
ellen, hogy a keresztrajzos szamárháton
Máriával és Józseffel jó utatok legyen
Egyiptomba menvén… Eddig úgy tudott
téged alig-valamit-felfogni-kész elmém,
mint lepke a lámpát, amely fényébe
szédülve, kényszerû táncban veszti
himporát. De ma este megsirattalak,
ekkor lehajoltál és innom adtál…
A legkisebb hódíszes fûszálat is
átitatja történelmed… Te akkor és
mindörökké legbölcsebb orvos-pap,
tudásoddal megvendégelted a földet,
egybevontad a test és lélek
törvényeit, mint senki elõtted…
Azért kell annyi szertartásrend, hogy
Máték, Márkok, Lukácsok szülessenek,
és olykor egy-egy Arimátiai József, aki
halálod felett csüggeteg, saját sírját
adja neked, ahonnan feltámadsz. A „Nagy
parancs a törvényben” fényben fogant,
mindörökre szánt fény-nyomokat
hagytál magad után, hogy a látók
tájékozódjanak: „Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok, és
tanuljátok meg éntõlem, hogy szelíd
vagyok…” Ezerkilencszáznyolcvannégy
dzsungelében botorkálnak utánad
a tizenkettõk, és felállítják a kidõlt
keresztfákat, hogy köszönhessen, aki
arra jár… Újszülött emlékedért jöttem
a tájba, Csecsemõ-Király, mégis, mintha
Veronika kendõje izzana a hó parazsán.
Az átívelõ térben, mintha ez lenne
színhelye a Genezáret-tó partján
elhangzott példabeszédeknek: „…bizony,
bizony, mondom néktek…” S az átívelõ
idõben, mintha most kínlódnál a Gecsemáné-
kert olajfái között: „…a lélek ugyan
kész, de a test erõtlen…”
Most megitatlak, fogadd el. „Áldott,
aki jön az Úrnak nevében…” Utam
mérföldkövei között olykor felbukkan
egy-egy Quarantana-hegy modell…
Oldozz fel, Krisztus.
Akácvirágzás 1984-ben
Zöld, kék, fehér; árnyék, fény és én.
Fehér, fehér, fehér; árnyék, fény és
ti! Sóvár halottak: micsoda erõ igazgat
benneteket, hogy a szememmel néztek, és
félre tolva kedvemet, a be nem szívott
illatokkal bennem lélegeztek. Legkivált
te: utolsó halottam itt legelõl, mit
keresel a formákban és színekben,
a csöndben és a zajban, mit a csillagokban
és a napban!? Könnyû szél van s kinyílnak
a lombközi szabálytalan fényablakok, ott
könyökölsz mindegyikben, s kortyolgatod
érzékeimben az akácillatot. Ahogyan a nap
takaró sugarában kortyolja a hold és
a mennybolt, úgy kortyolod, amiként mérget
sejtve én iszom bele a mennyboltba és
a holdba! Halálos bûvöletben, moccanatlan
figyellek udvarom nyújtotta ezer alakú
Isten-forma, fürtös szentély, szirom-
titok, lomb-sóhajok, szélhalkulás:
Isten-surranás, kihívó fehér sugárzás.
Akácfavirág, bodza! Lennétek bár
szíveink élõ telefonja, s ne ez
a sírközi, szomorú, végtelenbe fonott
illatkoszorú… Sóvár halottam, legékesebb
kedvedet tartalékoltad ezekre a májusi
napokra. Az álnok élet csaliként dobta
eléd ezt a fehéren gyûrûzõ szépséget,
s mindig ahol voltál: tapasztalásod
romjai fölött… Most is itt lõdörög
könnyûre vetkezett, bármit felölthetõ
szellem-szíved… Mint csillagfény
a parancsoló éjben, szétszóródsz
a tágulékony Mindenségben.
Állateskü
Egy fényes nyári reggelen rossz álomból
ébredt az ember, s menten elhatározta,
hogy a drágán vett Bánkúti Baba nevû
érdemes szuka, nem függhet holmi dülledt
lelkû méregkeverõ tekergõtõl. Törzskönyvi
értékérõl mit sem tudva, a barnaordas szép
kutya örömmel vett részt a játéknak tûnõ,
elütõ erejû gyakorlat-sorban. Csupán
az orrütögetõ, sületlen, esõszagú idegen
bosszantotta olykor, akit a gazda is
szidott, és mamlaszka segédnek hívott.
Ilyenkor áthullámzott idegein a farkas-
õsök soha ki nem törölt remegõ vágya,
hogy lerántsa a falkavezér ellenfelét
és torkába mártsa liliom-fehér, halál-
kemény tépõfogát. De buzgott a szép szó:
„jól van, okos”, amit el nem évülõ hûsége
jeléül, gondos agya a legvédettebb
élmények közé rejtett. Így könnyû volt
a lecke, mert Bánkúti Babát eufóriás
örömbe heccelte, s apró, boldog körökben
tekergett nagyura lába mellett. Gõzölgõ
bíborba mártott ragadozó lelkén gyõztesen
vibrált az olykor színtelenül kegyetlen,
egyetlen fehér folt: az Ember… A vizsga
neheze abból állt, hogy szemfüles gazdája
két napi koplalást mért rá, miután mamlaszka,
a segéd, illatos falattal nyújtotta kezét
érzékeny orra elé. Éhség harapott gyomrába
nyála a szájperem gátja fölé került, de ült
szobor-rezzenetlen, és letette az esküt…
Pár év múlva Pestre hívták a gazdát, aki
ment szívesen, ám elõtte jó pénzért eladta
Bánkúti Babát. De valahogyan nem gondolt
a hét pecséttel zárt parancsra, így
oldatlan hagyta a mély-nehéz állatesküt,
ami csontja velejét is égette… Ahogyan
szûkült élete, úgy tágult mind szélesebbre
léket kapott kutya-lelke, s a barnaordas
farkasutánzat garantáltan kilábalt
ösztöneibõl. Szerzõdött a hûséggel,
miszerint együtt merülnek el az ismeretlen,
gyökércsavarta, sürgetõ anyagba. Pár hét
után már csak a szeme: két sötét láng
jelezte, hogy még tartja magát. A végén hûs
földbe ágyazott, és állkapcsába fogta a halált.
Anyám szólt
Te tudod, sohasem féltem.
Útközben hányszor néztem
a vélt sötétbe, ahol
színeket álmodik az Isten.
Dicsõség neki, – már magam
is álom – tisztán látom,
amit akkor is tudtam: a föld
nem fekete. Hitemet játszottam
bele, szép hitemet s életemet
a titokba. A föld nem fekete,
a nap minden színe várakozik
benne, amit éledve a nektárt
szüretelõ lepke sem láthat,
mert a nyers fényben ezer
árnyalata tûnik el. Te tudod,
mindig reméltem, hogy a por
nem alaktalan. Rejtve az élõk
elõl, virágszirmok csipkézete
szövi át meg át; vegyi
mûhelyében jó állatok,
emberek, fák fonódnak egybe,
oly megértéssel, mint erdõtûz
lángjai, s rettegik az ébredést
ahol a valóság kést döf a békébe.
Jelen van mind, aki levált
benneteket: örökkön következõ
a következõt… Csak a gyökereket
nem értjük, itt õk a renitensek,
az idõt érlelõk. És hangot hoznak
a visszatérõk, és a madarak
hangját egy szólamba zárják
a még itt maradtak. De te az ég
madarát hallgasd, ne figyeld
a föld alatti dalt, mert csak
álomba csukottan hallik.
Te tudod, sohasem féltem.
Többet néztem a föld
jövõ-mintázatát, mint
a valóság idegen arcát,
s a kövek jelenhez szóló,
múltbéli meséjét. Nincs sötét
itt, már akkor is hittem.
A márvány-síremléken csillanó
alkonyi sugár kissé talán
idézi a még fel nem támadás
és a visszafordulás földméhi
villámlását, ahol színt, formát,
hangokat álmodik az Isten, és
álma szép, miképpen kezdetben.
Kórházban az anyám
Te kislány-mosolyú, hatvan közelében,
gyerekkori ében éjszakák fénycsóvája,
te; mint fészkébõl kiesett, dobozba
menekített madárfióka, bújtál meg
a kórházi ágy konok mélyén. Siettél,
hát odaértél, ahol csendet parancsol
az õsértelmû szerves anyag, ahol már
lejtenek a szavak az útrakész elemek
izgatott légkörében. Ám szemed kapuján
millió érett gondolat rajzott ki,
fürtökben lógtak körülöttem egy-egy
királynõi mátkán, s én hasonlatok
árkaiba húzódtam, gyáván. Isten
kedvence, te! aki minden életek
fejedelmi ékszere voltál, ijedt
alázatba omoltál, amikor margói
farával, mint nemtelen halál-võfély,
hozzád lépett a dülledt szemû nõvér.
Ott röpködtél sötét ég alatt, viharmag
tekintetében, gyöngyfehér galamb.
Ezer karral tartottalak volna, mert
a szavak áttörték a néma zónát, s mint
színekbõl kirekesztett zivatar a táj
felett, suhogni és zuhogni kezdett.
Pedig látta homlokodon a gledicskoszorús
halált, s ahelyett, hogy Veronika vásznát
adta volna át, rád öntötte villámló
haragját: „Kapja le gyorsan ágya
támlájáról a törülközõt, fõorvosi
vizit következik! Tisztelje jobban
azt, aki segít magán!” Illendõn
lekaptad, párna alá tetted, ám
igyekvõ mosolyod a készülõdõ sejtek
szigorába botlott. S jött az orvosod,
melléd állt, és kormozott üvegen át
leste arcodon a létfogyatkozást.
Jaj, anyám! orkán sodorta csöpp
margaréta, porig hajoltál.
Olyan volt
Apám olyan volt, hogy
– megtudni önmagukat -,
köré gyûltek a csillagok.
Mint akit Isten igazolt,
addig járta az egeket,
mígnem a legfényesebb
szupernova lett tanúja
a dicsõ tudati hõnek, –
s akkor többé nem hagyta el õket.
Ars poetica
Tüzes rendszerében a Nap fejedelmi gonddal
õrzi bölcsõnket, a híres földet, amit
mégiscsak a magjában rejlõ energiatöltet
egyensúlyoz. Felül a színbe, formába, illatba
tömörült sugár, az életté szervezõdött anyag
„csupán” a Nap oltára… „Tiétek a mennyeknek
országa,” – szól a régi, szent fáma – „és aki
közületek önmagát megismeri, amazt is
megtalálja…” A Világlélek tehát énünkbe
fotózta a szépet, de ránk bízta az elõhívást…
Amint befelé botorkál az elme az erecske útját
követve lénye forrásához, egyre több árnyalatot
ismer meg az Isten színeibõl. Az út elején
érezni már a magasrendû energiát, amely színre
csalja az Õsok szépség-klorofillját. Gyáva mind,
aki az útra pillantva ellenérvet kovácsol és
maradni „bátor”. A látszati homályból nem
fakadhat ürügy, – sötétbõl indult a fénybe
robbant rügy… Bízzál hát, hamarosan megtalálod
és szépnek látod az ellentétpárok ikerkapcsát,
a Iegfõbbet is: az életbe épült halált és
a halál életmagját. Mindez nem álom, az Ígéret
földjén jársz, barátom, amely tiéd lesz és ahol
üdvözülsz, ha porrá mállik benned a dolgok
megkövült értékrendje. Hisz épp’ oly szép a víz
egyetlen szivárványos cseppje, mint a Niagara
zuhataga, vagy a fûszál hegyén tornázó szellõ,
mint mamutfenyõ csúcsán a telihold. Teremtõi
hitet sugall minden: … az életfukar egy-nyári,
s évgyûrûi halmazában a tölgy; a hegyszoros;
a ködülte völgy; a hóvirág-követ; sínek mentén
a kövek; a mihamar feltündöklõ hajnalt bûvölõ
kakasszó; az olvadás-keringõre káráló dõre
tyúkocska; a kikeleti málhás levegõ; a szántás;
a túlbuzgó násznépnek kijáró májusi fricska:
a fagyosszenteki „ármány”; fény a legyek
hártyaszárnyán; a borongó hegyek, lankás
dombok; pipacsfoltok a határban; részeg
délutánban a méhek; a növényi illat-politika,
virágzó fákon a rovar-orgia; az ecsetfarkú
kisveréb röp-próbája, s amint anyja az aggodalmat
állja; a széltapasztalt falevél; galamb a ház
tetején; árokban a nyár, ugyanitt a por hozsannája;
a fiókáit dícsérõ madár; a fonálon utazó mostoha
pókocska; régi temetõben a halál; sírhant fölött
a vadon nõtt orgona, orgonán a pihenõ darázs
potroha; a ködpuha röptû denevér; a testvér,
akinek kicsi nap a szíve; országúton a szekér;
a legelészõ tehén vidám kolomppal a nyakában;
mezítlábas fiúcska a tájban; lombárnyék a házak
falán; gerlesírásban a magány; bogáncsvirágon
a lepke; a gledicsiát mekegve falatozó kecske;
a megszelídült krisztustövis; az este; a vacsora
illata; az egyre szépülõ gyerekkor a már látóhatár
peremén; a kenyér, amint megszegi az apa, ahogyan
keresztet karcol rá, benne holt anyja mozdulata;
türkíz-keretben, élõképen libáival Rozika a réten;
kánikula a kukoricaföldön; gyíksurranás tikkadt
göröngyökön; hõség a kövön; halkuló bánat és az öröm;
– a szépség-sorban ott van a mezei egér beomlott
tanyája, mint kicsi várrom; a veréb-pletyka útmenti
akácon; a varangy aranyló szeme és apró
tenyere; a nóta, a móka, a zene, amely
elaltatja a pihenni alig tudó elmét;
a feldíszített, de már súlytalan emlék;
az erõvé kovácsolt hatalom; lovacskák alatt
a friss alom; a nyugalom; a csikófutás,
a csikóöröm; a letepert közöny; a nyugtalanság;
a jogos harc, a szent harag; a megbocsátás,
a béke; a kék ég alatt körözõ galamb; a déli
harang; a portáját dallal kerítõ poszáta;
a viharmadár szárnya, a vihar elõtti csend,
amint ráborul a tájra, aztán a vihar,
a lombokra kötött súlyos szélmasnival;
a szél-vezényelt erdõ kórusa; a hallgatag
puszta; a busafejû kölyöklény: a kutya
gyengéd tekintete és gazdaóvó haragja;
kutyahûség az emberi szívben; a macska
sziluettje holdpermetes háztetõn; az éji
tücsök kedve; a békák dala; a csillagmíves
éjszaka; a novemberi komor esõ; felhõrésben
fénycsokor; kéményseprõ arcán a korom;
a nevetés, a mosoly; a gyümölcsfa kínálata;
a bodza édes-sötét termése, s a rigó, amint
suttogva aratja; a költözõ pitypang-fiak;
a spirálröptû magok tánca; az erdõmély;
a tópart; a folyóra szabott pára; a drága-drága
barátság; az elmélkedõ gólya; Dunán a bója;
a hullámzás; az ibolya; a szélcsend; a rózsa;
a madárjárta légi úthálózat; az induló és érkezõ
vonat; a parasztlegény arca, rajta a föld markáns
rajza; ahogyan kendõvel a vállán templomba megy
a falusi lány; a hajnali harmatos ökörnyál;
a ház falánál emlék-törmelék alól nézelõdõ
vézna kis öregasszony, talpig ruháján
a mélypiros alkony; a bukó napkorong;
a sötétedõ táj; minden, ami fájt, de már nem fáj;
az örökölt haza és a nemzet; szüleink kezén
az erezet; a nagy, romlatlan állat-felekezet;
a bölcsek és a bölcselet; az õsz: a határ fölött
játszadozó halálkölyök; ágbogon a dér, a jégvirág,
a tél: a Nagy Látnok által lesrófolt életlángok,
tajga hangulatú fémes csönd, hó, hó, fehér ekhó;
fagyos szélpályán a hollóvitorlások; sasárnyék
a földön; cinke sárga mellénye és télbe pazarolt
nyitnikékje; néhány percre a vadludak hallótávunkba
robbant éneke, a fölvert és magasba röppent sóvárgás
valami hûvös, friss után; az utazni nem akaró
messzire-vágyás; a munkába igyekvés, a könnyû
elfáradás, a pihenés; a méhi magzatok álma;
az alvás méze, álomban a holtak visszajárta;
a föld csatája minden életért, aztán a halál:
a nagy adó, és újból a föld, a föld, a szelíden
visszafogadó… Indulj hát bátran az erecske
nyomában magnetikus éned felé, lényed forrásához,
s magadtól nyílsz ki majd e szépséget permetezõ
világra, mint a mezõ – önmélyét ismerõ –
megannyi virága. És tiéd lesz a mennyek
országa, mert áthat a benned rejlõ,
immár felszabadult isteni energia…
Megmondta az Emberfia.
…Én kérem az atyát,
és más vígasztalót ad néktek…
Tamási Orosz Jánosnak
HOGY VELETEK MARADJON MINDÖRÖKKÉ.
AZ IGAZSÁGNAK AMA LELKÉT, AMIT A
VILÁG BE NEM FOGADHAT, MERT NEM
LÁTJA ÖT; DE TI ISMERITEK, MERT
NÁLATOK LAKIK ÉS VELETEK MARAD…
Bármennyi a rügy, Hû Akarat,
a közös gyökér egységes lombba
parancsolja bomlani… Véka
aranyért toloncolták szigetére
a margaréta arcú igazságot, s
tenyészõ talajra, sorsa, hogy
viruljon; köré hull a magja,
sorsa, hogy szaporodjon, de csak
ormoktól kerítve, oromsánc mögött.
E vadonban halkan munkáló hatalmak
ébresztik alkuvásra, tûzesõ vágya
õsi magába pogányul, s szétkiáltja
könnyû illatát a gyönyörû. Kínálgatja
kaphatatlan édes ízét, mintha lenne
Zeusz, s Tantalosz a nép… Téríteni,
költõ, e tündöklõ tájra számûzted
kedvedet, s az igazság megkeresztelt
színeivel, teret hódítani innen
indulnak verseid, nyomukban fénystigma.
A kufárûzõ is ima lesz itten, akárcsak
az „óarany” glória titkaid körül…
Erõt gyûjteni új repüléshez, testre
csukott albatrosz-szárnyakkal, arccal
a nap felé, magányba bódul elméd, s
vérszerzõdést köt veled az alkonyi ég.
Mindentõl távolodva keresztet rajzolsz
a bukó napkorongra és szegélyül
koponyafüzért, tartandó közben, ott:
a „völgy hátán”, de lám, színes a
levegõ, tarka szél fújdogál, s az égi
medalion hirtelen alászáll. A reszketõ
csillagok közt ekkor, a mennyei provincián,
István: a jó király viktóriát kiált Mécs
Lászlónak, s megenyhülnek hõsi múltunk
haragvó nagyjai, látván a töretlen, hû
magyart, aki nem forog, mint „tükrös
szélkakas”, de talpát megvetve szilárdan
áll az õsi tájban, s míg kedvét történelmi
viharok lobogtatják, elsiratja a hazát,
amikor népének lelke züllik benne.
Nem úgy, mint a magukat kormányozni
rendelt maszkos rendek, akik rágyújtanak
a hazára, s gyufájuk lángja a rubin élet.
Akik szivárványszín füstöt pöfékelnek,
közben kitömött, dermedt forradalmakkal
néznek „bátran” farkasszemet, s
mialatt hamvad, vérzik a haza,
ettõl érzik honfinak õk magukat…
A Titkos Mozgató, mint alkotó a mûbe,
a roppant ûrbe van épülve, itt nem
fog az idõ, a tér s az arány, itt
körbe fut a való, s látható már,
költõ, te: vad utak szelídje,
hogy könnyeidbõl a szó hidat épít
nemzedéktõl nemzedékig… Sajgó
tudatodban parázslik hazád, orcáján
a barlangásítást dalokkal dalra
igazítanád. Sajgó tudatodban erdõtüzet
lobbantó láng az igazság, de pogány
illatát megvetni erõs vagy… És
atombomba a szívedbe robbanó gyász,
õsvilágig ható roppantó ballada, ahol
„porlik minden kimondható”, de akkor
is, mindig, szavak zenéje szádban,
te vallod így, – s jajdulva indul
a sirató: ében hold úszik nappali
égen, ében csillagok pontárnyéka
lapul virágok kelyhében… AKI
LÁMPÁST GYÚJT, NEM TAKARJA LE
EDÉNNYEL… Lámpásod a nemlétben
koszorús, körbefénnyel világít, s
akit itt keresnek, mindenütt lehet.
Elsurroghat megannyi emberöltõ,
frissen száll a hír, hogy költõ
fia van egy apának, akivel levelet
válthat porba-olvadt-komolyan,
csont-pihenésben. Látomásaid
érzékeny okát századokon át õrzi
majd az idõ. Bolygónk forgatókönyvének
utolsó lapján, már csak a gonoszság
hiánya lesz az ember hibája, de
a gépistenek papjának fémesedõ
lelke olvadni kezd talán, amikor
lefordítja a csend formanyelvét,
amely odalent vakmerõen villódzik, s
idefent sorrendbõl szabadult emléket
halmoz a szívbe. Tûnõdve figyeli
a zaj remetéje, amint sercegve fut
e csend a képzelet gyújtózsinórján,
s robban a bordakosár közepén…
Mielõtt bekapja földünket a nap,
kilibben az ûrbe a „gesztenyelevél”,
melynek „kusza erezetén” a rejtõzködõ
apa kérve kérlelt arca sugallja magát.
„Foganj, remény”, s a költõ kedvére
„az ágak hegyén”. Sugárkötélbe
kapaszkodó fák ujjain ringani
jó. Ne félj a fotoszintézis
angyalainak serény táncába
születni, vele az Isten tenyerén
vagy ott is. Ha fellobog a klorofill
zöld lángja, s a költõ érted kiált,
igyál mohón fényenergiát. Õ majd
a nyugalom színbe olvadt lelkét
déli ragyogásban vonja ki onnan…
Hallgassatok! Nagykorú jóság
áldozik éppen, töviskoszorú
homlokán, gúnypálca kezében.
Barkák
A természet csendes miséjén,
ebben a hûvös szertartásban,
még minden erõ láthatatlan,
csak a mogyorófa aranycsík
virágai bátrak fényleni,
fény-gregoriánt zengeni.
Néhány napja még ujjongva
figyelted, szertelen hited
foglalatát láttad benne.
„Gyönyörû! – mondtad –
fényképezni kellene, mielõtt
lehullik.” De jött egy
kozmoszi vihar, szívedre
fagyot küldött, halálos
hófelhõt, s lehulltál
a leggyengébb barka elõtt.
Most nézem helyetted
az udvar sárga csokrát,
mondanám imáját, – hiába.
Rezdül a szélben, és
világba szórja átkait
a mogyorófa virága.
Deres táj kisfiúval
Dérbõl épített mesekert a táj, kristály
hazán gyakorolt északi angyalok költik
a formákat… Fehérhabos bokrok ágain
dérsasok állnak; szürke kis foltok:
verebek mókáznak, vibrál köröttük
a levegõ, berúgnak egymástól, s lebegõ
hangulattal csipegetik a fagyragadozókat,
szomjukat oltván… Hejehujahaj! Télapó
által lenyisszantott tündérleányhaj
a mezõ füveire dermedt pára. A dúskerek
harmatcseppek most hegyesszuronyú
kristálykatonák a királyi jegenyén,
óvják a csendet s a lombjavesztett
õskoronát… Parasztfiúcska toppan
a tájba, deres a szempillája, deres
a kucsmája. Félelmet csihol, s felgyújtja
gondolatát, mélyfekete lángból figyel át
rám, sárkány leszek talán, vagy Jancsikát
hízlaló együgyû boszorkány a sûrû erdõ
közepébõl. Dérkutyát szólít, õ már látja,
noha még pára, lába mellé hívogatja és
válla magasában hosszan símogatja
a csak neki szelíd hatalmas fejet.
Megnyugtat: „itt nem ugat”, s fülébe
súgja titkukat. „Jó kutya vagy Burkus”,
dícséri meg aztán a szeretet mákonyos
hangján, s rámnéz vihogva; kiskaréjnyi
dércsipke foga fölött bíborlik a pisze
orra. „Nem harap?” kérdem aggódva.
„Néha” – mondja büszkén, s vált
a képregény, elnyargal a kicsi legény.
Nyihaha! Átlátszó paripa. Nyihaha!
Dércsikók. Ki lesz az elsõ? Fogadjon
mindenki, indul a nagy derbi. Csapkod
a kórók közt, szíve könnyed; vigyázat
csöpp zsoké, mesekönyved lapjai hullanak
a levert kristályokkal. Fehérhabos bokor
csalogatja; jaj! a lovacska ledobja
magáról. Déresõ zuhog rá a bokoraljban,
összeroskadt, olvadozó hóember kiáltja:
Segít?!” Odamegyek, fölemelem; „megvadult
megint – panaszkodik, aztán legyint: „majd
veszek másikat”. Most már hitelt akar, kicsit
sántítva, rosszul viselt haraggal bandukol
az édeni téli ösvényen. Hátra-hátra néz,
alig várja, hogy eltûnjön elõlem, s
felpattanjon végre a páraparipára. Vadon
nõtt diófán varjak tûnõdnek, éjszínû
tollukon gördül a fény, velük teljes
a tél. Kis csapatokban énekel a klán:
alszik a határ, fészkünket a lomb nem
takarja már, – fáj, fáj, fáj; többé talán
nem is talál vissza a nyár, – kár, kár, kár.
Bõvül a kórus, megjön a madarak
kedve, s jól hallom: az emberke
is fújja csoda-rekedt ében hangon.
Téli vadgalambok
Közönyös tájban vasúti sínek mutatnak oly
pontos célirányt, mint udvarom kitárt karú
akácai a téli vadgalambnak… Jönnek, egyre
csak jönnek a madarak, e helyhagyó freskók
a mezõ tágas kápolnája felõl. Noha földi fiak
õk, mégis a kerek ég messzeség-forgácsai:
alkony és pirkadat hangolja színüket, bármilyen
évszak üget is a vérben, s mélyfekvésû daluk
bolygóközi ballada, hangjukat hallgatva monoton
imát mormoló szerény kis angyal lengeti a remény
zászlaját szentmargiti alázattal. Nem vitás népük
mennybeli jó híre, finom szálú piroscsipke
életükkel díszítik a kecses formába pistult
anyagot, s télközi munkájukhoz aranyfényû
magot kérnek. Amennyi kell, annyit adok, és
bár félnek, dérszagú hûséget nyújtanak érte.
Elég is ennyi bók, hisz a faj, e konok vezér,
egy parancsba sûrítette akaratát, s vérmagasig
befalazta duzzogó szívüket. Alig-anyag
bio-kerekasztal mellett vitatjuk meg télrõl-télre
a természet programjának vonatkozó tételét:
az óvatosság nem adható sem ételért, sem italért,
sem nyughelyért; jelen van az érzelmek aranyos
ringjében is, s ha kell, kiüti a nászi mókát, –
õslicenc vigyázza szilaj, édes, árva szerelmüket.
Látomásom ébren-álom: nyakékükre, a fekete
tollgyöngysorra féken tartó biopórázt csatolt
a faj… De volt egyszer egy madár, öt éve
talán, színében világosabb, mint a többiek,
s hite a koránkelõ, meddõ nyugvást nem ismerõ
hóvirágé… Amikor a kukoricás edénnyel az etetõ
helyre léptem, szélkötélre függesztett vékonyka
ágon hintázott éppen, s láttam rajta, hogy
félelmét szellõtõl is lebbenthetõ selyemfüggöny
takarja csupán. Rövid tétovázás után mellém
repült az eskûszegõ, s ettõl táncra perdült
a levegõ molekula-népe. A félelem ragályos,
de hogy a bátorság is az, sohasem tudtam.
Mint idõzített bomba, robbant a bizalom
az otromba hidegben, s a szûkülõ körön belül
talán száz kicsike fõbõl álló vadgalambra meredt
a faj iszonyattal… Én meg riogattam magamat,
miközben apadt bennem a józan ész: élek-e még
egyáltalán, ez itten túlvilági fény már, mintha
lámpa égne tulipán közepén. Lám, ha nem sajog
a valóság, hinni sem lehet; pedig mellettem
lüktetett a piroscsizmás sereg, csak éppen
angyalok balzsamozták az akácok kitárt karját…
Égi talon a bizalom, s ha kiadják, jól megnézik,
kinek adják… Annak, aki megfejtette a Teremtõ
képrejtvényét, a legelsõ földre suhant gondolatát
gondolata õsi okát, ami miatt egysejtûeket álmodott
a tengerekbe: bármiféle alakzatban serénykedjen is
az élet, nincs mérete és egynemû; legyen akár
lajhár-lomha, elefánt-nagy, vagy, mint a kolibri:
surrogó, kicsi propeller, akit a megterített
virágkehely fölött önsebesség kínál hellyel.
Hajtûiden csattant a fény
Egy régi fényképen, kislány-anyám
növendék platán mellett állsz talpig
fehérben, s nagy kalapod hullámos
karimája – gyerek-dáma – elnyeli
Iluska-árva mosolyodat. Nagyanyád
sohasem bántott, de mint ferde ék
feszült köztetek a két nemzedék;
vén fa korhadt kérge hullt a csemetére.
Megérteni téged e patinás képtõl indultam
vissza hét határon át, meséid nyomát
követve pergõ idõben játszani bújócskát.
Bûbájosok vezettek sistergõ zegzugon,
de nem értelek utól, mindig elõttem
járt két ágba fonott sötétbarna kontyod,
s hajtûiden csattant a fény a forduló
szögletén. Gondjaidat mértem a magam
közelében; jaj, szegény, nemzedéknyi
ûrbõl ragyogtál felém. Sejlettek
a kontinensek, de én színekre osztott
elaprózott közelit akartam. Egyszer
a naplódba lestem: „Szép kedvesem…” –
írtad võlegény-apámnak, s hogy mit
tovább, nem tudom, suhogó úton
menekültem, szalagos virgács táncolt
köröttem, mígnem magzatnyi apróra
gömbölyödtem. Itt születtem újra
tovább kutatni téged; életbe viháncolt
boldog elemek fényénél kerülgettelek,
mert e két szóban már benne volt
a „jóban – rosszban”, s a fehér gólya
ajándéka: négy kis pulya pólya mélyén.
E két szóra nóta csorgott, gazdag tájra
baritonból holdvilága: „Árva leány
a szerelem koronája…” Így volt
biztos, ámde akkor – faggattalak eged
alatt -, amikor még tarka képlet volt
az élet, és a halál alperes csak, mért
perdültél buja táncra, ha megszólalt
furulyája? Kicsi holddal hónod alatt,
rajzos bolygó jaj! te magad, kérdésembõl
kiperdültél, s hajtûiden csattant a fény.
Az apasejt bölcsõjében bõven talált
ellenérvek veled együtt nõdögéltek,
sa nyílás közben lekaszált, még
bimbó-fodros anyád, a teli móka
asszony-rózsa fölé nõttek. Szó és
példa nem fért el az idejében, mert
amikor bubujgatott, baba-gyönge
gondolatod lila fényû test-sötétet
óhajtott még. De az anyasejt bölcsõjében
ott volt a kód minden széphez. Hozzáértél,
nyitogattad, brávó! brávó! piros lábú
gerle gyûjtött apró gallyat, máskor
pedig vadgesztenye fényes magja gurult
benne… Éledtek a kontienesek, színesedett
erdõ, tenger, ám ilyenkor véres
golyó moccant zordul, földkõzegû
édesapád porrá õrölt semmi agyát
únta már és kevesellte. Te mélyrelátó,
rámeredtél háttal felém, s hajtûiden
csattant a fény… Pillantásra közel
a kép, bár húsz éve már; sárga kis
tyúk futott, futott Ige-árván egy
belvárosi járdán, s jajongva adta
volna vissza a rettegéstõl vér-
csatakban ázott percnyi szabadságot.
Közrefogták, nevetéssel megbotozták,
én meg sírtam, nem kívülre, mélyen
nagyon, – „semmi” ügyérttilosban
a könny az arcon… – Talán
nem gyalázat, anyám, hogy e régvolt
tyúkocskával hasonlatba láncoltalak:
aki sárga, aki árva, akinek a ragyogása
nem byrja a közöny-szürke utcakövet,
miért lép ki e világba…? Csendtõl
féltél – énekeltél, zajtól féltél
– bátorsággal ijesztgettél; féltél,
féltél, s elsiettél. Hová Kicsi?!
Holdkráterbõl magányt inni nem oly
sürgõs… Üres templom tömör csendje
ereszkedett a szívedre… Sötét hajd
kibontották, arcod körül elrendezték,
így voltál te makulátlan akkor felém,
s fehér, fehér homlokodon csattant
a fény… Elértelek az idõben, immár
húgod, kérdezhetem: mért perdültél
buja táncra, ha a halál furulyája
áthallott a létsûrûbe? Mosolyogva
figyelsz most rám, jó nõvérem, de
mielõtt válaszolnál, a rejtett
csöndben fegyver dörren. Hosszú
hajad fonni kezded piros szélben,
s kontyba tûzöd, úgy, mint régen.
Apró holddal hónod alatt, kihûlt
bolygó, jaj! te magad, messzi pályán
keringsz lassan, s bárhogy felém,
hajtûiden csattan a fény.
Halottak Napján
A megadó tujafák ebben
az imbolygó gyertyaláng
erdõben, az imbolygó ég
alatt, s a köd-halk
beszélgetés veletek, jó
halottak, oly távol vitte
életemet, hogy már nem
tudom: ti vagytok-e
nálam, vagy én mentem-e
közétek, megtudni
véglegesen, amit régóta
hiszek, hogy életszerûen
halunk meg és halálszerûen
élünk, lét és nemlét
közé tapasztva, mint
halottak napján
az õszirózsák illata.
Halottak-napi idill az udvaromban
Kékkel ötvözött ûrfedõ volt az ég
udvarom fölött, melynek tiszta
edényében nyári fénnyel fûszerezve
készült november. Telicsönd temetõ
õszirózsáinak erdejébõl illatlengetõ
szellõ érkezett, s a fenyõ sugár-
útjain némán matatta a széltében
kerek tûlevelek hibátlan-zöld
klorofillját. Aztán a lombhullatók
õsi titkát bûvölte, de válasz
helyett – a megvékonyult, ringó
levelek szárán hintázva – sárgán
nevetett a szép arcú halál.
Ritkás ágakon, kedvében talmi
nyárral, megannyi vadgalambpár
napozott, s a kagylószínû tollak
híven görgették a sok kicsi napot.
Ugyanott, ám fényévekre, réveteg
özvegy kémlelt az égre, csak
ásó-kapa-választhat-el hûsége
kínzó tõrként állt a szívébe.
Napestig zokogott heteken át,
mígnem túlsírta magát, már
„csupán” borzolt tollcsuhája
jelezte a gyászt… A vetkõzõ
bokrok hitét poszátadal emléke
védte – valahol délen két kis
agy gondjaiba vésve ott a hazai
terep, ahol majd pállott szájú
fiakat nevelnek, s hajnaltól
alkonyig hangarannyal: arany
fonalakkal szövi kerítését a hiú
madárfiú. Jelenbe olvadt kedvvel
amatõr verebek énekeltek bohém nótát,
s alant, a színes avart, melegre csalt
bogárhadak rótták… Mialatt
a Nap bizalom-spórát hintett
udvaromba, mint valami fehér,
üdvözült denevér, matuzsálemi
nyár függött Isten-árván
egy akácfa másodvirágján.
Hogyan tovább?
Jól emlékszem: azon az éjen
teljes készültségben ragyogtak
a csillaghadak. Sugáranyagú
szuronyerdõ közepén ballagtunk
hallgatag az ûrkápolna boltja
alatt, majd nagyhirtelen
kiszöktél a hangulatból.
Egyes számban hadartad el
viharszerû élményedet, sejtve,
hogy én ott maradok: „Milyen
kicsi vagyok a csillagok közt,
szinte félek…” ( Bátor voltál
félni a megkötött égi néptõl,
hej! de szerettelek érte.
Rólam gyávaság tépte le korán
az oly nagyon fontos gyermeki
kételyt. ) Látnak-e téged?
S ha kérded õket, adnak-e
választ? Benned vált tüzes
szavakra e látvány-költemény,
s te mondod el helyettük;
közönyös fénylelkük csak
általad él. Tudom, édesem:
örömünk védtelen, ám legyen az.
Bódítsa elménket a létkokain,
lépkedjünk bátran a csillagokon,
a Mindenség e Iépcsõfokain…
Eképpen gondoltam, de prózai
szavakkal mondtam el ottan,
aztán megírtam valahogyan,
„csöpp óriások”, – hencegtem
a versben. Attól kezdve kissé
nagyképûen nézted az éji eget,
a tudatosság fölényében áthangolt
színt, formát, elemet, már-már
védenem kellett. Így teltek
az évek, mígnem egy durva
mozdulattal kiléptek belõled,
ám te holtan sem cáfoltad
meg gondolatomban, amit
akkor mondtam. A konok
John Andersonok örök hitével,
poraidban is a hit ízével, nem
kérded a múlandóság okát,
csak ezt: hogyan tovább?
„Hogyan éljen az idõs ember?”
Égett a lámpád, és nem tudtuk,
hajnal volt-e, vagy éjszaka,
amikor a könyv rettentõ súlya
lehúzta kezedet, mert ami mérve
tudta a halált: az óra járt.
Közönyös hangja agyunkban
rezonált, és szívünkben
a piszkos-fehér, fuldokló
reggel, meg az a sok mihaszna
szó: „Hogyan éljen az idõs
ember?” De nem olvas a halál
így mûvészi rendben négykezest
játszottál, értve az élet
ellenpólusát is; megüzente
rögzült mozdulatod, hogy nem
volt démoni harcod, és csúfos
félelemben nem hátráltál.
A tér döbbent tudatodat
kíntalan vette át, fölfelé
ringatva, mint a rét illatát.
Kórházi látogatás
Nem értem, apám. Mi járatban nálad
a halál? Mennyit hadakoztál ellene,
amíg távol volt, most meg kezet
fogtál vele, hagyod, hogy arcodra
mintázza egyéniségét. Pedig
felhõtlen az ég, s a vadgalambok
veszettül újrázzák az életet,
figyeld csak… ablakot nyitok neked.
„Majd még énekelek …” – mondod, de
szád vonalát roskadt magány szövi
át, s hallom, amint életdal helyett
a halál ódája zeng. Orrod kiugrik,
és bús kontrasztként magát mutatva
gubbaszt alatta a koponyába nyilalló
kettõs üreg; süppedt halántékod,
mint enyhe árok a földön, és párába
burkolt téli ég a szemed. Ilyen
sûrû párát a napsugár is alig
tör át, s e baljós fénytõl
borzonganak a fák. És mert neked
a többel lett kevesebb, szégyellem
magamban, rejteném a le nem élt
éveket; panaszkodom, hogy én sem
vagyok jól, de tétován elutasít
a szemed, nem akarod, hogy
beforduljak veled arra az ösvényre,
ahol – bármennyi surran is át –
töretlen a magány. És sûrû a magány,
tudod már, mint az állat, amely
a fekete mágia hókuszpókuszára
babonázottan fordul el a felhígult
valótól, irtózva a fényeket, hogy
hívebben szolgálja a halált, mint
a telitörvény életet… Alig
beszélek, húgom is hallgatag,
szavainkat rohanó gondolatok
gáncsolják. Fáradt vagy, te sem
szólsz sokat, de ezt többször is:
nem infarktus”, és szíved bizarrul
örül, hogy a halál ezer jelenési
formája közül egy kiesett, s én
örülök veled ennek a kiesett
egynek… Hiszed-e? A felnõtt,
mert csodák nélkül él, árvább
a gyereknél; a léteddel védj
bennünket, te védtelen, létköröddel,
amely rokon a mienkkel. A neked
már kietlen táj nekünk még erõt
jelent, visszajátssza tavaszunkat,
amikor az élet ibolyántúli sugarak
színeit gyûjtötte, mint a virág.
És táncparkett volt a világ, ahol
hangulatunk fürge ritmusát boldog
percek koreográfiája szabta meg…
Olykor elõvetted a hegedût, tombolt
a jelen, anyánk is leült, hogy
kissé megpihenjen a dallam kínálta
nyugalomban… Ne bánd, hogy akkor
elmentél, hívott a szerelem, és
gazdagabb lettél általa; mint a fa,
amely nyár végén is fellobbantja
virágait. Észrevétlen közeledtél.
Mire lombhullatva visszajöttél,
az idõ arcunkra játszotta vonásaidat.
Pihenj jól, most elmegyünk. Halkan,
nagyon halkan köszönsz, alig vagy
itt, de jelenbõl kinõtt szemekkel
nézel utánunk, kék talajában
múltunkat növeled… Ne forgasd
szûntelen a kaleidoszkópot,
dermedt betegágyadban csak
érleli gyanúd az a boszorkány-
hazug. Te felhõk fölött szálltál
gyors szelekkel, vagy diadalmas
ormokon álltál, ahonnan tölcsértorok-
szûk lett a valóság, de kitágult
az ég, és lecsapott rád a messzeség.
Várakozzál csendben, ahogyan
húrokon a muzsika, s ha kell, hát
menj oly könnyeden, mint kezed
nyomán hegedûdrõl a dallamok.
Ne sírj, Krisztus
Holdas tájban még most is ott
vagy, kulcsolt kezeiden ezüst
fény; derengõ fényalak te magad,
és gledics-suttogás a szél: én
óvtalak… Szívek és puszták
vándora: Jézus, inkarnálódott
isteni értelem, igazság-vetület
lett a feszület, amióta Atyád
beléd kötötte áramát, mert
tudatba oldva mindenütt ott
a „Lacrima di Cristo” záloga.
S míg nyitott áramkörödet
bezárja a hétszer tizenkettõk
olthatatlan vágya, töviszörgésbe
vált a gledics-suttogás, gyûlnek
a hõsök, és töviskoszorúval
labdázik az ördög. Te sohasem
alázkodó alázatos, nem voltál
hõs, „csak életre-halálra bátor.
Most mégis éhes a nyájad,
látod-e, Jó Pásztor, nem nyílik
a liliomlegelõ; szomjas a nyájad,
bealkonyult és nem volt delelõ,
mert felépítette az idõt,
s most az idõ kergeti õt.
Ne kérdezd: mivégre? Szép lassan
tereld át jordáni völgyek
örökzöldjére, ahol boldogok
lehetnek s szelídek, mert
övék a föld… Bizony, bizony,
ott is lesz Júdás, aki árulásba
roppan, majd lelke kútjába
csobban visszakérõdzni bûneit.
Ott is lesz megannyi álnok,
taníts hát új Miatyánkot…
És sorsoddal figyelmeztetsz,
derengõ, néma tájban, pergetve
holdfény-könnyeket: „Ne szórjátok
disznók elé a drágagyöngyeiteket,
mert sárba tapossák, sõt, még
rátok rontanak, hogy megtépjenek.”
Figyeljétek a gledics-suttogást,
széljárta, tüskés lombját koszorúba
fonja a történelem… De áramkörödet
nem hagyja nyitva a félelem,
a ködbõl minduntalan elõvillan
Sixtus… Ne sírj, Krisztus!
„Madár vígan dalol a lombos ágon…”
énekelte anyám örökké hajlandó, reggel felé
csatangoló fodros hajnalokon. S az évszak
ars poeticája lehetett rózsa vagy jégvirág,
lombos volt az ág. Ma sem tudom, hogy anyám
hangján mit is dalolt az a madár. Ott voltál-e
akkor, apám? A hasonlóságban? Mert a dal karcsú
volt már, törékeny, hosszú, sötét hajjal, és
anyám egy dal, tûnékeny szavakkal. Nem
parttalan mesét táplált belém az a megkötött
mélybeni virulás, nem is az õsbe-érzõ lét
igazát; szép, nehéz balladát ívelt át; s
én minden reggel szakadatlan kedvvel
figyeltem, akkor még hittem, hogy kõnémán
megleshetõ az Isten… Egy napon aztán arra
ébredtem, hogy mást énekel anyám: „Nyitott
könyv a két szemed drágám…” Illatlengetõ
vaddohány-erdõ hullámzott benne, és érzékeny
szerelem. Hallottad-e, apám? Bárhogy is, én
féltettem a madarat, utána kaptam és némán
hadartam a dal kezdõ sorait. Ez a törvények
alól kibújt szöveg gyújtotta meg anyám minden
reggelét. A többi szilajon védte helyét a
sorban, csak egy vándorolt messzire, gyenge
szavai árnyékban éltek: „Akit én szeretek,
nem való közétek…” Ok nélkül féltettem,
még évekig visszajárt az a madár, akkor is
jött, amikor már tétovázott bennünk
a gyerekkor. Legjobban õt szerettük mi négyen
„kicsik”, pedig általunk kimondva, olykor
dalolva, mint a rosszul oltott fa, savanyú
gyümölcsöt termett, és csúfolódó lett belõle…
Énekelt anyám hatalmas színeket, aztán lassan
pasztellbe ment át, az a madár szégyellni
kezdte magát. Még énekelt ugyan, de áhítattal
nyitotta ki a dal minden szavát, mint pap
a Bibliát. Ettõl végképp elszégyellte magát
a lombos ágon, a „lágy esti szél” elült,
és „minden, minden széles e világon”.
Most már anyám hangján bennünk dalol
az a madár, és hallgatja ifjú apám.
Március-éji szél
Ravaszul, kelletõn mindig tavasznak adod
el magad, március. Hûvösödet most is langyosnak
érzem, amint gondjaimat átmosod az éjben…
A lámpa szemtelen kis fénye felfröccsen
az égre, s a gyönyörû csillagok sápadnak
fölötte, irígyen a földre, hogy udvarom,
ez a bolygóból szabott parányi vagyon külön
csillagot rejt. S az édes szél, amely
gyerekkort fütyül, s azt, hogy él mind,
akit szerettem, surrogva bújkál a mogyorófa
barkái közt, míg azok tél és tavasz határán,
hold- és lámpafényben hold-sárgán válaszolnak
könnyed libbenéssel. Egységbe kuszált ágaikkal
érdesen zizzennek a fák, a bokrok, s a szél,
az édes szél hû lombok lágyító útjára vágyik,
amikor a vadgalamb kis kupaca mögül már nem
látszik a sárga-szürke fény, hanem lágy-suhogó
takaró az õre. Éjszaka sejtelme pereg a háztetõre,
ágak hintázó árnyai szövik be az udvart, mint
megannyi néma dúvad az eszmélet bújtató árkaiban.
Sohasem hittem, hogy az agyamba csorgó messzeség
egyszer meghagy a jelenben, s hogy használni
legyen szép, átcsiszolja érdes felszínét.
Pedig minden távolról való, ami tükrében tartja
az anyagot, oly illanó, mint a tavaszi hó, amely
alig lehullva beolvasztja fehér kristályait,
s latyakban a hit: a felülrõl ívelés, a puha
ide-oda lengés. Most mégis könnyû a jelenvaló,
hitem, mint szárnyas ló, mindenütt a szél
nyomában, és nincs megérkezés. A naprendszeren
túlra figyelés, az onnan ide-lejtés, már valami
sejtés az üdvbõl. Földrõl az ûrbe, mennyekbõl
a porig, vezeklõ zokog így: szárnyalón
hajolva. Hova a gondolat, ha elhagyja agyunkat,
s elhagyja-e? Szemünk is gödrében marad, amikor
felgyullad benne a nap, amikor felizzik benne
a hold… Közel, távol, kívül és belül, oly egyre
megy gyönyörû éjszaka! Érzékeink zegzugában
elfér a világ, parányiban a gigászi; fogalomból
képet látni: óriást feszít a parányi…
Lámpát oltottam, bódul az éj, s a pazarló
pazar szél arcomhoz ér, elidõz, sistereg, mint
az a régi, amely halott kutyám szõre közé borzolt.
És hiába nem volt visszajelzés, emelte, kavarta,
játszani hívta a befulladt életet, nem cserélt
teret… Nyitott az ég, s a csupa lék sötéten
át fényévek útján zuhan tekintetembe a tömérdek
aranyfonál. Kisemmizve, meredély szélén gubbaszt
a halál ezen az éjszakán, s míg gyöpös homlokába
bélyeget éget a mogyorófa fénycsík virága,
csíkozott koronája hidat ível a tavasznak. Kis
légörvényeket kavarva, dúdolva surran át rajta,
mint felkottázott remény: a szél, az édes szél.
Téli táj varjakkal és velem
A vasúti sínek mentén tombolt a messzeség, ennyire
még soha talán. Február délután nagy fényeit itta
a táj, lerészegedett kóró, nád, mocsár; mennyboltnyi
hordóból öntött sugarat a Nap! a Nap! a Nap! Kissé
távolabb, a növénytelen göröngy-tenger több száz
ballada-madarat lökött fel hirtelen, s a felhõnyi
fekete-nyelû, tollhúros hegedû elsuhogta fölöttem
a Téli-derû szimfóniát. „Ördög bújt” a légvonóba:
beindította az óriás malom kerekét, amely percenként
évmilliókat õrölt vissza; elfeledett kapuk nyíltak,
s nem nyikorgott eresztékük… A krisztusi törvény
értelmében, távol a dologiságtól, mindig kaptam,
amikor adtam, és ha kaptam, többet adtam, de hogy
e törvény itten is érvényes, alig hittem… Valami
titkos vezényszóra megfordult, s mint darabokra
szabott boszorkány-éjszaka, múltból hozott éji
zenét suhogott fölöttem a balladák madár-hada.
Bûvölõdtem a tõlem kapott bátor megfordulástól,
amely új árnyalatot adott színeimhez. E pillanatban
õsidõkbe illantam magam elõl, ahol a fajok elosztása
után vesztegelt ki tudja, hány talon; s ama bizonyos
óriás malom természetté õrölte köröttem az ember
nyomait, ami függöny volt kedvemen… Maratoni
fény futott a télvégi táj sínpár gerincén, fény
szaltózott távoli házak tetején: a határ lapockáján,
s valahány szõlõkaró pihenõhely, csúcsán fekete
õrszem. S az õrszemek éjfél-arcán piciny égitestek
fénylettek befelé kíváncsian, mégis rám, hogy mitõl
e bizalom óvatos lelkük labirintján. Szellõ találta
meg lebbenõ tollukat, s míg merengtek, hátukon izzott
a sugár-nyereg. Aztán a könnyû légzsoké magasba
vitette magát, ahol már nem zavarják az Összekötõ
morzejeleit… Nem a dércsipke, nem is az ágakra
olvadt, majd visszafagyott víz ragyogása, – amely,
mint a téli tündér álma – te vagy február ars
poeticája, szép madár, szelek vitorlása… Így
becéztem, búcsúztattam õket, míg látókörömbõl
távolra szegõdtek. Aztán nõni kezdtek a pontocskák,
nõttek, növekedtek, s újból a kedvem közelében
suhogott, kavargott több száz fekete csillag
a délutáni égen. Képlékeny mozgással, sebesen
rajzolták le pályájuk széldombjait, majd kuncogva
ereszkedtek körém, kóstolgatva a madár-fölény
ízeit. Úgy tudtak változni, mint ég alatt merengõ
fiúcska vágyában a felhõ: ami ében színû vitorla
a légben, testre csukott szárnnyal ékkõ a téli
mezõ gyûrûjében. Rekedtes kár-kár daluk már
az alkonyi sugár kánkánját kísérte. A létáram
huzalában feszülõ szépség-energia vakítón
világított agyam égõ lámpájában, csak lélek-árnyalóval
láttam, hogy alant van már a nap, és a varjak
bíbor korongot tartanak szilaj csõrükben… A titkos
ügynök újabb üzenet-sort küldött, s míg buzgón
jegyeztem a morzejeleket gondolat-zajlásom
hordalékos partján, a fekete ékkövek éjfél-arcán
magabiztos holdacska ragyogott. Mindegyiknél
volt egy fénybõl hozott kicsiny adó-vevõ…
Hitemre! A Teremtõ idegei vibráltak benne.
Temetõben
Az éhes idõ porrá habart benneteket, ti régi
felnõttek, de agyam rezervátumában féltve
óvom fülesbagoly gyerekkorom csodált titkait.
Legádázabb gondom is megtorpan itt, mint bivaly
elõtt a fogatlan, vén oroszlán. Miféle temetõ
ez, anyám, miféle temetõ ez a szertelen, nagy mezõ,
nyíló sírjaival, ahol erõ a hallgatás: õsmintájú
márvány-ellenállás. Szeretem csöndbe olvadt
hangotokat és szíveteket, az óriás magot, amit
oly kényesen dugtatok a múltba. Bátor merüléstek
jutalma földpárna és föld-derékalj… jaj! és
földtakaró! Hahó!… Mindannyian!… Ébredjetek!
Megfáradt vándor érkezett közétek bolygatni
csontváz-nyugalmatokat. Követeim vagytok, elõõrseim
a halhatatlan, gyönyörû anyagban, jogom van hozzátok!
A végsõ mérföldkõ árnyékából jajdul az élõ: te régi
borbély, nagy mesélõ, szólj ki hát az immár gyökerek
honát élvezõ, tántorgó atomjaiddal, atomokra bomlott
száddal dícsérd a felszín alá dermedt lárva-csendet,
lárva-sötétet, ahol étket kínáltál magadból fának
és dögbogárnak… Lám, az irigyelt kereskedõ, a gyors
beszédû kádár, a jegyzõ, az álmodozó kovács, mind-mind
a romlás vedlõ útjain érkezett Lényeget váltani, és
mind hanyatt-megadón ebbe az õsi javítómühelybe, ahol
formacsírát és elõszíneket õriz a fekete. Halálba
szökkent életeket öriz, nemzedékek göngyölegét, s
míg lassan részekre ég a fényre únt sok-sok egység,
új énörvények melegét emeli mind magasabbra
a szentséges hús földanya… Kicsit messzebb,
ahol szabadabb tere van a szeleknek, õ is ott van:
a frissen-bontott-vadgesztenye tarka lovacska,
a Gidrán, meg a hófehérek és a csõdör, amit
Mézesnek nevezett valami játékos öröm… Sárga
csillagkörön lobognak a méla ökrök: Táblás, Csere;
igába hajtott nagy fejetek csontházába, gyökérágyba
vak rovar ágyazott szégyentelenül, de enyhül
a gyalázat, mert fölötte nyers színû vad bokron
fénnyel áztat a nap harangforma virágokat…
Papatyi, a lúd, dérfehéren átsuhan az égen,
uszálya felhõbrokát. Jelzõn kiált, mint régen
és megbocsát… Hallga! Mintha a Moldvai Pista
orgonálna a mélyben… Mégsem! Jaj, mégsem, csak
a magányt kortyolgató, halálból lábadozók villámpor-
szíve dobban a föld ütemére… Sírtól-sírig útált
tarackok szövevényes féme kúszik, amelynek egyetlen
szála éke lenne a holdnak… Koccintsunk hát, holtak!
Ejhaj! gyerekkorom felnõttei, koccintsunk zölddel,
kékkel, vaksötéttel!… Látom, jó tanítóm,
a mélybe rántott idõ s a nagy vegyész porhabot
ver szemüregedben… Szemérmetlen és iszonyú
a csontokon túl vetkõztetõ régi leány s fiú,
amint vallat benneteket. Hozzánk mérten a halál
is együgyû… Látom hústalan ujjadon a bizarr
jegygyûrû-lötyögést; jaj! az egykoron szép hûség-kör
most lekopogja fejemen az egyszeregyet. Fedj meg,
tanító úr!… Csontkehely ajkaidon kíntalan
tikkad el a válasz, – romos várkapuban
moha-halál… Hallgattok mind, csak a szél
keresgél a makulátlan tujafán, csak koponyába
süllyedt, titkolódzó mosolyod villan rám, anyám.
Zoltán-napra
(Tóth-Pál Zoltánnak ajánlom)
A nevek, amikor fölsejlenek, csak
átsuhannak az agyon, mint utak
tekervényén a fürge szél. Ám
olykor-olykor egy kiragyog, mert
akkor, ott, fedõszóvá komolyodott,
s egyet jelent. Önfüggõségétõl név
a nevek között, szabadon száll, mint
a madár; de hiába volt már, van és
lesz is ezerszám Zoltán, érzelmünk
szövevényén Õ akadt fenn, akivel
együtt haladunk másokért, mert
önmagunkért. És értelmet kapott
a szó, azt, amit jelent: fejedelem,
és: Ember! Aki dús talajú mezõben,
bokrok között a fa (értve a napot:
földig hajolva), aki egyenletes
dallam-sorból kitáncoló oly fontos,
oly jó hegedû-szóló. S ha eljön az
„Egyszer…”, amikor kínlódó csendben
figyeljük belsõ magunkat, ott a tudat,
hogy mégsem egyedül, mert mellettünk
áll, hiába szegül másmilyennek a
mindenkibõl csak egy van” törvénye
alapján. Nagyfeszültségû áramát úgy
köti át idegeinkbe, hogy sokszorozza
önmagát, mint amikor a nap sugarakat ad
színekbe, éledni. Sugarat ad színekbe,
éledni, pedig – akárcsak mi -, sejteken
belüli énjébe hallgatózik, és ki nem
mondott szavak nyomán, anyagtól függõ
anyagtalan csodán káprázik öröme, kínja.
Zoltán; fejedelem, mint tereken zengõ
harangszó, magasból jövõ, messzire
hangzó, emberré lényegülve: de szép szó.
Nekünk azt jelenti, amit önmagának soha:
Egészet, mert önnön kételyeit, rejtve
a külvilágtól, értelme némán befogja…
Gondolatainkat Isten programozza.