CSIZÓCZKI JÓZSEF
1955-ben született Dunafalván. Iskolai tanulmányait Baján folytatta.
Gépszerelõ és lakatos. Elsõ ízben a Képes Újságban jelent meg verse.
CSAVARBALLADA
Betekerték, megszorították,
szárnyakkal bebiztosították,
– majdan rozsdáig feszült.
Életkép I.
Padon elnyúló életek hortyognak gomolygó létezést.
S az anya kenyeret vásárol, meg fiának ruhát –
mert tegnap új ruhát kapott a szomszéd gyereke.
Majd tükörbe rejti
arca ráncos mosolyát,
s parfümökkel próbálja
eltüntetni a konyha
nehéz szagát.
Estére moziba megyünk — gondolja,
s elõveszi a szekrénybõl a szépruhát…
Életkép II.
Fuldokolva jön a reggel,
benzingõzös füstfelleggel.
Félálomban buszon lógva,
bosszankodunk fanyalogva.
AZ EGYIK MÉG ALSZIK ÉPPEN,
FÉLREBILLENT FEJJEL AZ ÜLÉS
ÖLÉBEN!
S az üveghegyen túl
a valóságon innen
szállnak a sóhajok.
Az istenbizony,
magam vagyok…
Így születik a MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD
MEG NEKÜNK MA –
termelés.
ÖREG HEGESZTŐ
Sziszeg a láng.
Kõkönnyek gördülnek
a ráncok erdejében.
Megizzadva, s a gondtól
megfagyva, olvad bele a vasba.
Hegfürdõben naponta megfürödve
lesz a jelenbõl múlt,
s a holnapból ma.
Csak megszokásból mordul talán.
“Deres már a határ,
õszül a vén betyár.”
NAGYAPA
Látom – talicskát tol
a dûlõúton.
Nyikorognak utána
az évek.
Õsz volt – a szár között
bújkáltak már a szelek.
Mindig megtalált,
s ha elcsavarogtam,
megkérdezte –
hol a gyerek?
Vizet húz a kútnál,
hív engem is – gyere fiam! …
a tehén nem ivott eleget …
Lámpafénynél vacsora.
Kézben kanál, merül mélyre.
nyisd ki az ajtót fiam – mondja –
a kutya is kérne.
STANICLI, TASAK, ZACSKÓ
Voltam már
lyukasztott stanicli.
Vegyél fel, ragassz meg,
segíts ki !Voltam már
jól csomagolt tasak.
Rózsaszín szalagos
masnizott alak.És még voltam
nylonból zacskó.
Fehér, fekete
negrócukortartó.Meg egyszerre minden;
stanicli, tasak, zacskó.
Gyári késztermék,
utcaszéli margó.
SZERETÕK
Szemedben
szürke lett
a fény !
És hidegek,
egyre hidegebbek
az éjszakák . . .
Tovasurranva a sûrû ködben –
elolvadtak
a viaszbabák . . .