Fabók Ildikó

Fabók Ildikó vagyok, Bácsalmáson születtem országunk déli részén egy kis városban.14 éves koromig Mélykúton éltem, majd családommal Bajára költöztünk azóta itt élek ebben a meseszép adottságokkal rendelkező városban. Mint mindenki én is férjhez mentem, született 3 csodás gyermekem akik mára már felnőttek. 11 éve elváltam. Elsődleges célom volt a múlt feldolgozása majd önmagam megvalósítása. Írói, költői pályafutásom ezzel vette kezdetét. A legfontosabb az életünkben, hogy lelkünk tápláljuk, mert ez alapja boldogságunknak, létünknek. Csak így teljesedhetünk ki.

Fény vagyok

Átölel a fény, oly boldog vagyok. Átölelem én is hiszen általa mint a csillag, ragyoghatok.
Csillogok szemeidben, mosoly vagyok arcodon, éji dallam a csendedben, magányodban remény vagyok.
Fény vagyok a sötétségben,  szeretet a szívetekben.
Félelemben boldogság, korlátok közt szabadság.
Szomorúságban vidámság, harcodban megnyugvás.
Ölelésben érzelem,  csókokban szerelem, hol két tesben egy vagyok. Egy, a mindenséggel.

2020.10. 14

 

Az ősz

Tűzsárkányon érkezem a széllel,
Búcsúzz nyár e naplementével.
Bíborra festem az eget és a földet,
Már én öltöztetem a fákat s mezőket.

Változékony vagyok néha deres és csípős, ködfátylammal ölelős.
Néha szelíden borongós, hűvös és zord, hol langymeleggel fújós.

Varázslatos színeimmel hintem a tájat,
Ruháiktól megfosztom a bokrokat és fákat.
Csendes esővel öntözöm a földet, én vagyok ki a nyarat, feledteti veled.

Hulló levelekkel játszadozom, vidám táncom mosolygó napsugarakkal járom.
Nyugalmat árasztok lelkedbe, én csak egy állomás vagyok életedbe.

A nyártestvér felébreszt, én nyugalomra intelek, a tél az elmélyülést hozza el a tavasz az új erőt, újrakezdést.
Fogadd hát szeretettel e 3 testvért.

2020.09.29

 

Ébredj fel

Alszik a szemünk, alszik az ész. Alszanak a tettek, alszik a nép.
Az éj leple alatt a fekete lyuk, félelmet keltve szép lassan felemészt.
Mondja, álmodj csak, aludj még.

Amíg alszol szabadságod rabulejtem s mire felébrednél, nem lesz múltad, jelened, emberi mivoltod eltűnik. Az én jövőm lesz tiéd. Álmodj, csak aludj még.

Hajnalodik a nap felkel, tágra nyílt szemekkel figyel. A nép még most is alszik, nem ébred fel. Hiába szorít, hiába butít, hiába minden!?

Déli harangszó felveri a csendet. Ébresztő a nap már oly sokszor felkelt.
Az út amin a nép halad,
mély álomba ringat. Nem ébreszt fel, csak altat.

A nép csak alszik, álmaiban éli a nappalt s nappalon álmodik. Az est leszáll, a hold altató dal helyett indulót játszik. Ma még van mit elvegyenek de lehet egy holnapon már semmid nem lesz.

Új nap készülődik de
a nép még mindig alszik.
A nap ismét felvirrad, s a lélek hangosan felszólal. Mennyi kell még, hogy nemtetszésednek összefogva hangot adj!?

Egy vagy a sok közül, egy ki másoktól egyre távolabb kerül. Ébredj fel!
Lehetsz egy ki szeretve átölel s ki kezét nyújtja mások  felé. Te vagy ki e földre születve szeretetre, szabadságra esküdtél.

Közelség, kézfogás, ölelés és együttlét ha megszűnik, minden meghal mi emberi. Életre születtél nem álomra, életre s nem életszerű halálra!
Ébredj fel mielőtt a fekete lyuk keblére ölel! Nappali álmod éberség váltsa fel!
Ébredj fel!

2020.09.06

 

Napraforgók éneke

Bújj elő te szépségesen dicsőséges hisz mind rád várunk. Bontsd fényszirmaid, tárd ki fénykarjaid, hogy ölelni tudj.

Vággyuk ölelésed, éhezzük fénysugaraid, melengető ölelésed semmihez sem fogható. Ébredj hát te szépségesen szikrázó.

Te aki fényt adsz nekünk s fényed által életet.
Fények királynője, halld e  halk éneket hiszen teérted zeng.

Ahogy te ébredsz, életre kel a mező, az erdő a határ, minden élő és élettelen veled ébred, a te csodás fényedre vár. Mutasd újra fényarcod mosolyát.

Ragyogó mosolyod látni az emberek arcán,  szemeikben csillogsz mint reménykeltő fénysugár.

Ébredj hát, halld e halk énekünk s hadd hallja varázslatos éneked az egész világ, mit fénykarjaiddal magadhoz ölelsz, életeken át.

2020. 07.04.

 

Úgy szeress

Úgy szeress, ahogyan féltő szülő öleli gyermekét, ahogyan tó medre öleli fodrozódó vizét.
Úgy szeress, ahogyan zöldellő fű borítja a földet, ahogy ezernyi virág illata elvarázsol téged.
Szeress úgy, ahogy felhőket szeli kalitkájából kiszabadult madár, ahogy vízcseppjeit öleli az Óceán.
Úgy szeress, mint sivatag homokja az esőcseppet, mint csírázó magvak a napfényét, ahogy parányi élőlények áldják a harmatcseppet.
Szeress úgy, ahogy szívünk szomjazza a szeretetet és lelkünk éhezi az üdvösséget.
Szeress úgy, ahogy szeretnéd, hogy szeressenek,
Úgy szeress, ahogy Jézus hordoz téged, láthatatlan tenyerén.

2020.05.13

 

Szeretve ölellek

Szeretlek, mikor gyökeret engedsz, sarjaid a földből kiemelkednek,
mikor zsenge ágaidon milliónyi rügy fakad,  rügyeidből üdezöld leveleid fakadnak.

Szeretlek, mikor szépséges leveleid a szélnek mesélnek s mikor fészkelő madarak ágaidon  meleg otthonra lelnek.

Szeretlek, mert madarak kicsinyeit féltve óvod esőtől, zord szelektől, leveleiddel takargatod őket a tűző napfénytől.

Szeretlek, ahogy karcsú törzsed meghajol a viharos szélben, ahogy sárguló leveleid hullanak a földre avarként táplálva gyökereinket.

Szeretlek, mikor ágaid erőtlenek s ropogva harcolnak a széllel,
Mikor megfáradt törzsedet mélységes ráncok szaggatják fel.

Szeretlek, mikor kiszáradt gyökereid elengedik a földet s te mégis élettelen faként boldogan, mosolyogva dőlsz el.

Ott leszek és örökké karjaimban tartalak, mert te mindig az a fa maradsz, mint amikor megismertelek.
Szeretve ölellek.

2020. 05.12

 

A remény

Amíg nyílnak a virágok és zöldellnek a fák, amíg aranyló nap sugarai ölelnek át,
van még remény.

Amíg langy szellő simogat s csendes eső öntözi a földet, hajnalban csodás madarak dalára ébredsz,
van még remény.

Amíg az égbolton ragyogni csak csillagokat látsz, amíg a hold fénye világítja be az éjszakát,
van még remény.

Amíg a víz felszínén csilloghat  napsugár, amíg ficánkoló halakat foghat a halász,
van még remény.

Amíg  víz tükrében láthatod arcodat, amíg egy egész nap nem csak egy pillanat,
van még remény.

Amíg éjjel csend az Úr, nyugalom honol a felhők közt nem égi háború dúl,
van még remény.

Amíg vágyat érzel az Igazra az egyetlen kincsre, amíg hinni mersz az igaz szerelemben s hagyod, hogy elmerülj benne,
van még remény.

Amíg szeretet árasztja el a szíveket s amíg egy cél vezérli a lelkeket,
van még remény.

Amíg a közös cél összetart, egységet teremt, amíg a sötétség nem vonja figyelmed,
van még remény.

Amíg Istent kéred, hogy vezessen igaz vágyaid, céljaid felé addig nem hagy el a hit s él benned a remény.
Most, és mindörökké.