HALOTTAK NAPJÁN
“… morituri te salutant… ”
Krizantém – könnyeket sírnak a temetök…
Kétféle létezés lényege ér össze.
A gyász szokatlan találkozás: érkezõk
fájdalma zuhan testtelen voltak ködre,
árnyra vált emlékére… Fénylõ gyertyaláng…
Híd, kinek a múlt kolonc – híd, akinek kincs!…
Így vagyunk együtt, és velünk él a halál.
Az ember akkor hal meg, ha emléke sincs!