HANEM

HANEM

Boján Máriának

Állandósult másnaposság
a magány,
a vágyak
föltépett sebek

Nem a hazudott fájdalorn,
de

mosolygó ajkak mögött
a vacogó fogak

Nem napszak – váltakozás,
de

az eszméletbe ágyazódó
közöny, romlandó önzés

Nem a sejtéses képzelgés,
de

az enyém – tied
furcsa birtokviszonya

Nem a beteljesedés,
de

egy sosem felépített ország
üres játszóterei

Nem közérzet – bizonytalanság,
de

burjánzó örömtelenség
torokban és szájban

Nem Hit, az Isten,
de

a jelképeken lovagló
képmutatás bálványai

Nem is a költészet,
de

az állandósult másnaposság
föltépett sebei