HANEM
Boján Máriának
Állandósult másnaposság
a magány,
a vágyak
föltépett sebek
Nem a hazudott fájdalorn,
de
mosolygó ajkak mögött
a vacogó fogak
Nem napszak – váltakozás,
de
az eszméletbe ágyazódó
közöny, romlandó önzés
Nem a sejtéses képzelgés,
de
az enyém – tied
furcsa birtokviszonya
Nem a beteljesedés,
de
egy sosem felépített ország
üres játszóterei
Nem közérzet – bizonytalanság,
de
burjánzó örömtelenség
torokban és szájban
Nem Hit, az Isten,
de
a jelképeken lovagló
képmutatás bálványai
Nem is a költészet,
de
az állandósult másnaposság
föltépett sebei