KERESÕBEN

KERESÕBEN

Szabó Imrének

Az összetört égbõl
szilánkokban

hull

ránk a fény.
Rozsdás szögön
lógunk, szálkás
sorsunk

feszületén.

Sebeink stigmák.
Hitünk vád,

megkövült,

görcs-kemény…
A munkát veszik
el tõlünk
az eszmék,

a reményt.

Magunkat keressük
mindig

más

igazában
és nagyon
szétszóródtunk
e tenyérnyi

kis-hazában

Vak álmokban élünk.
Csalóka

rang

jelenlétünk.
Félrevert szívharang,
Kiönti
tornyából

vérünk.