KERESÕBEN
Szabó Imrének
Az összetört égbõl
szilánkokban
hull
ránk a fény.
Rozsdás szögön
lógunk, szálkás
sorsunk
feszületén.
Sebeink stigmák.
Hitünk vád,
megkövült,
görcs-kemény…
A munkát veszik
el tõlünk
az eszmék,
a reményt.
Magunkat keressük
mindig
más
igazában
és nagyon
szétszóródtunk
e tenyérnyi
kis-hazában
Vak álmokban élünk.
Csalóka
rang
jelenlétünk.
Félrevert szívharang,
Kiönti
tornyából
vérünk.