MARADJ A VERSBEN!
Levél Milenko Popicshoz
Kire fogsz fegyvert, Milenko?
és fogsz-e egyáltalán?…
harcolj a szavakkal:
a szavak örökké fájnak
a halál csak megszûnés-
nem megoldás!
Maradj a versben!
Vigyázz, Milenko!
az agy kontinensén a
határokat átfesti vér
s az értelem mezõit aláaknázzák
pogromok, elfajzott eszmék-
rá ne lépj!
Maradj a versben!
Mit versbõl, tudásból építettél:
rád zuhanhatnak falak, romok,
ágyúlövedék. Tankok
csövei szegezõdnek
Picasso galambjára –
az égre ne nézz!
Maradj a versben!
Te tudod, Milenko:
bordák tövisei közt
fészkelõ madár a SZÍV
védik a tövisek, de
ha megijed –
önmagát húzza nyársra!
Maradj a versben!
A madarat fel ne riaszd!
légy, aki voltál: ember…
emberszabású
legalább!