MIKOR ÁTLÉPTED

Arcson Rafael Szabadkáról jött színész barátomnak

Mikor átlépted – mondod: nincs is! – a határt ,
a félelem senkiföldjén egy kismadár
csapódott lövedékként fatörzsnek, kõnek.
Hallgattál. Tudtad: a szavak visszalõnek….

Mikor átlépted a határt, ott és akkor
megszökött a bûn, reggel vagy este hatkor,
mert legyõzted önmagad… Az izzó Balkán
anyajegyként lapult a Föld hóna alján,
mit nem rejthet el tér, se idõtakarás,
és le se tagadhat! Jajog, mint harapás…

Mikor átlépted a határt, az alázat,
a kényszer tolta lépted alá Hazádat,
az Újat! Megríkat és fojtja torkodat. ,
A Haza nem terület, hanem gondolat,
melyben csak úgy, s akkor élhetsz, ha benned él,
mint öröm, szerelem, szenvedély…

Mikor átlépted a határt, volt-nincs a lánc!
Ahol végzõdik, ott a kezdet. Mint a tánc:
álló lábakból botlanak ki a léptek…
Fénykép zizzen, mit vágyaid széjjeltéptek…