1944-ben születtem Pesterzsébeten. 25 éve éle Baján. Itt is érettségiztem, néha írok verseket.
Molnár Etelka versei
Ki vagyok én?
Ki vagyok?
A nagy mindenség parányi atomja,
s meglelsz mégis engem a porban?
Átformálod lényemet,
lelkemet gyémánttá csiszolod.
Mi vagyok?
Csepp rezgése hatalmas erõdnek,
s Te hívsz engem?
Itt vagyok!
Meghallottam hívó hangod,
megfogadom a parancsot.
Hol vagyok?
A kereszt alatt,
meghallottan hangod.
Megsebzett arccal nézel,
látod, piszkos vagyok.
Lehajolsz, felemelsz,
foglyod vagyok.
Árnyékodnak a legszéle,
és Te mégis,
világítani akarsz vele?
Itt vagyok.
Alig pislákolok,
meggyóntam bûnömet
közeledben maradok.
Tarts magadnál!
Gyenge vagyok,
erõt csak tõled kaphatok,
Nélküled én semmi,
senki vagyok!
Munkába menet
A városi buszon,
munkába menet,
egy barna szempár
rám nevetett.
Évekkel ezelõtt
történt a dolog,
szívem emlékezve
hevesebben dobog.
Keresem a szempárt,
mely rám nevetett,
a városi buszon,
munkába menet.