NEHÉZ TÉL

Hajtűiden csattant a fény

Egy régi fényképen, kislány-anyám
növendék platán mellett állsz talpig
fehérben, s nagy kalapod hullámos
karimája – gyerek-dáma – elnyeli
Iluska-árva mosolyodat. Nagyanyád
sohasem bántott, de mint ferde ék
feszült köztetek a két nemzedék;
vén fa korhadt kérge hullt a csemetére.
Megérteni téged e patinás képtõl indultam
vissza hét határon át, meséid nyomát
követve pergõ idõben játszani bújócskát.
Bûbájosok vezettek sistergõ zegzugon,
de nem értelek utól, mindig elõttem
járt két ágba fonott sötétbarna kontyod,
s hajtûiden csattant a fény a forduló
szögletén. Gondjaidat mértem a magam
közelében; jaj, szegény, nemzedéknyi
ûrbõl ragyogtál felém. Sejlettek
a kontinensek, de én színekre osztott
elaprózott közelit akartam. Egyszer
a naplódba lestem: “Szép kedvesem…” –
írtad võlegény-apámnak, s hogy mit
tovább, nem tudom, suhogó úton
menekültem, szalagos virgács táncolt
köröttem, mígnem magzatnyi apróra
gömbölyödtem. Itt születtem újra
tovább kutatni téged; életbe viháncolt
boldog elemek fényénél kerülgettelek,
mert e két szóban már benne volt
a “jóban – rosszban”, s a fehér gólya
ajándéka: négy kis pulya pólya mélyén.
E két szóra nóta csorgott, gazdag tájra
baritonból holdvilága: “Árva leány
a szerelem koronája…” Így volt
biztos, ámde akkor – faggattalak eged
alatt -, amikor még tarka képlet volt
az élet, és a halál alperes csak, mért
perdültél buja táncra, ha megszólalt
furulyája? Kicsi holddal hónod alatt,
rajzos bolygó jaj! te magad, kérdésembõl
kiperdültél, s hajtûiden csattant a fény.
Az apasejt bölcsõjében bõven talált
ellenérvek veled együtt nõdögéltek,
sa nyílás közben lekaszált, még
bimbó-fodros anyád, a teli móka
asszony-rózsa fölé nõttek. Szó és
példa nem fért el az idejében, mert
amikor bubujgatott, baba-gyönge
gondolatod lila fényû test-sötétet
óhajtott még. De az anyasejt bölcsõjében
ott volt a kód minden széphez. Hozzáértél,
nyitogattad, brávó! brávó! piros lábú
gerle gyûjtött apró gallyat, máskor
pedig vadgesztenye fényes magja gurult
benne… Éledtek a kontienesek, színesedett
erdõ, tenger, ám ilyenkor véres
golyó moccant zordul, földkõzegû
édesapád porrá õrölt semmi agyát
únta már és kevesellte. Te mélyrelátó,
rámeredtél háttal felém, s hajtûiden
csattant a fény… Pillantásra közel
a kép, bár húsz éve már; sárga kis
tyúk futott, futott Ige-árván egy
belvárosi járdán, s jajongva adta
volna vissza a rettegéstõl vér-
csatakban ázott percnyi szabadságot.
Közrefogták, nevetéssel megbotozták,
én meg sírtam, nem kívülre, mélyen
nagyon, – “semmi” ügyérttilosban
a könny az arcon… – Talán
nem gyalázat, anyám, hogy e régvolt
tyúkocskával hasonlatba láncoltalak:
aki sárga, aki árva, akinek a ragyogása
nem byrja a közöny-szürke utcakövet,
miért lép ki e világba…? Csendtõl
féltél – énekeltél, zajtól féltél
– bátorsággal ijesztgettél; féltél,
féltél, s elsiettél. Hová Kicsi?!
Holdkráterbõl magányt inni nem oly
sürgõs… Üres templom tömör csendje
ereszkedett a szívedre… Sötét hajd
kibontották, arcod körül elrendezték,
így voltál te makulátlan akkor felém,
s fehér, fehér homlokodon csattant
a fény… Elértelek az idõben, immár
húgod, kérdezhetem: mért perdültél
buja táncra, ha a halál furulyája
áthallott a létsûrûbe? Mosolyogva
figyelsz most rám, jó nõvérem, de
mielõtt válaszolnál, a rejtett
csöndben fegyver dörren. Hosszú
hajad fonni kezded piros szélben,
s kontyba tûzöd, úgy, mint régen.
Apró holddal hónod alatt, kihûlt
bolygó, jaj! te magad, messzi pályán
keringsz lassan, s bárhogy felém,
hajtûiden csattan a fény.

 

“Madár vígan dalol a lombos ágon…”

énekelte anyám örökké hajlandó, reggel felé
csatangoló fodros hajnalokon. S az évszak
ars poeticája lehetett rózsa vagy jégvirág,
lombos volt az ág. Ma sem tudom, hogy anyám
hangján mit is dalolt az a madár. Ott voltál-e
akkor, apám? A hasonlóságban? Mert a dal karcsú
volt már, törékeny, hosszú, sötét hajjal, és
anyám egy dal, tûnékeny szavakkal. Nem
parttalan mesét táplált belém az a megkötött
mélybeni virulás, nem is az õsbe-érzõ lét
igazát; szép, nehéz balladát ívelt át; s
én minden reggel szakadatlan kedvvel
figyeltem, akkor még hittem, hogy kõnémán
megleshetõ az Isten… Egy napon aztán arra
ébredtem, hogy mást énekel anyám: “Nyitott
könyv a két szemed drágám…” Illatlengetõ
vaddohány-erdõ hullámzott benne, és érzékeny
szerelem. Hallottad-e, apám? Bárhogy is, én
féltettem a madarat, utána kaptam és némán
hadartam a dal kezdõ sorait. Ez a törvények
alól kibújt szöveg gyújtotta meg anyám minden
reggelét. A többi szilajon védte helyét a
sorban, csak egy vándorolt messzire, gyenge
szavai árnyékban éltek: “Akit én szeretek,
nem való közétek…” Ok nélkül féltettem,
még évekig visszajárt az a madár, akkor is
jött, amikor már tétovázott bennünk
a gyerekkor. Legjobban õt szerettük mi négyen
“kicsik”, pedig általunk kimondva, olykor
dalolva, mint a rosszul oltott fa, savanyú
gyümölcsöt termett, és csúfolódó lett belõle…
Énekelt anyám hatalmas színeket, aztán lassan
pasztellbe ment át, az a madár szégyellni
kezdte magát. Még énekelt ugyan, de áhítattal
nyitotta ki a dal minden szavát, mint pap
a Bibliát. Ettõl végképp elszégyellte magát
a lombos ágon, a “lágy esti szél” elült,
és “minden, minden széles e világon”.
Most már anyám hangján bennünk dalol
az a madár, és hallgatja ifjú apám.

 

Anyám szólt

Te tudod, sohasem féltem.
Útközben hányszor néztem
a vélt sötétbe, ahol
színeket álmodik az Isten.
Dicsõség neki, – már magam
is álom – tisztán látom,
amit akkor is tudtam: a föld
nem fekete. Hitemet játszottam
bele, szép hitemet s életemet
a titokba. A föld nem fekete,
a nap minden színe várakozik
benne, amit éledve a nektárt
szüretelõ lepke sem láthat,
mert a nyers fényben ezer
árnyalata tûnik el. Te tudod,
mindig reméltem, hogy a por
nem alaktalan. Rejtve az élõk
elõl, virágszirmok csipkézete
szövi át meg át; vegyi
mûhelyében jó állatok,
emberek, fák fonódnak egybe,
oly megértéssel, mint erdõtûz
lángjai, s rettegik az ébredést
ahol a valóság kést döf a békébe.
Jelen van mind, aki levált
benneteket: örökkön következõ
a következõt… Csak a gyökereket
nem értjük, itt õk a renitensek,
az idõt érlelõk. És hangot hoznak
a visszatérõk, és a madarak
hangját egy szólamba zárják
a még itt maradtak. De te az ég
madarát hallgasd, ne figyeld
a föld alatti dalt, mert csak
álomba csukottan hallik.
Te tudod, sohasem féltem.
Többet néztem a föld
jövõ-mintázatát, mint
a valóság idegen arcát,
s a kövek jelenhez szóló,
múltbéli meséjét. Nincs sötét
itt, már akkor is hittem.
A márvány-síremléken csillanó
alkonyi sugár kissé talán
idézi a még fel nem támadás
és a visszafordulás földméhi
villámlását, ahol színt, formát,
hangokat álmodik az Isten, és
álma szép, miképpen kezdetben.

 

Szabálytalan kommentár
egy szabályos búcsúlevélhez

Törvényszerû és pontos szeretettel végig
a levélben egyet üzentél, ahogy lekaszált
füvek illata üzen a rétnek, vagy amint
halott lepkeszárny szimmetrikus rajza
zenél a harsány zöldben… “Halálom után
olvassátok el.” A pusztulásban is finom
és búsás, ettõl otromba az önerejû néma
halálpompa, ez a levél-lepke-széna parádé,
amely jobban van, mintha élve volna.
Önmagadból kitagadva biztattál bennünket:
“…Krisztushoz megyek, ne sírjatok, én
itt vagyok, megvagyok, csak éppen…”
Folytasd hát, de ne a levélben, hisz
láthatod, sírok, mint szivárvány-gúny alatt
a villámsújtott fa… “Régi haldoklás ez
bennem, ideje, hogy vége legyen…” S én
nem vettem észre a negatív erõt, szégyellem;
de úgy adtad vissza kincseidet, mint a
falevél, amely nem sápadt el a végzetes
lazulástól, s zölden hullt avarba, elütõ
fénnyel az õszi ravatalba. Kerengve, hullva
miért törõdtél akkor is földi dolgokkal?
“… A csekkeket, mind a hatot, kitöltöttem
az íróasztalfiókba tettem, ne felejtsd
havonta feladni a pénzt…” S én hatszor
adtam fel – a pénzt csak mellékesen – a
betûidet, számaidat; valahol most is
megvannak és kilométerkõ-pontos közönnyel
jelzik, hogy pár évvel ezelõtt bútort vettél,
örülni az újnak… A kutyát valahogyan nem
szeretted, pedig neked vittem, hogy élõ
legyen körülötted, amikor nem vagyok otthon.
Fáradtan, halálsejtéssel figyelted a kedvét,
kis sértõdéssel dús életét, de amikor
bizonyossá vált a sorsod, hirtelen elnézõ
lettél vele, vagy csak meg akartad engesztelni:
“A Mukit szeresd, rossz idegeim miatt nem
tudtam szeretni…” Azóta megmérgezték, de
túlélte, mert õt csak ember mérgezte, míg
téged az Isten, pedig hitted, mint göröngy
a földet, ahogyan Isten nem tud hinni embert.
“… A rózsafüzéremet rád hagyom, ne temessétek
velem, néha imádkozz rajta értem s magatokért…”
Minden este imádkozom egy miatyánkba sûrítve
ötven üdvözlégymáriát és kérem Jézusodat, hogy
odaát… nem is tudom, mert az én Istenem a
naphoz, fákhoz, madarakhoz hasonló, és halandó,
a kedvemben meghal, majd újra éled, mint az
évszakok. A te Istened örök, nem hiszem õt,
de hozzá imádkozom a miatyánkot… Ezt
kihagyhattad volna, ettõl a levél is
megromolna, ha grafitszürke betûid nem
lengenének a dolgok kénye-kedve fölött.
“… Rengetegbe kerültem ám neki…”
– a testvéreimet értesítetted így, te
szegény – “… értem mindenrõl lemondott…”
– akik sohasem tudják meg, hogy erdõnek
nézted a lombot. Hisz alig volt módomban
valamit, teljes magamért csak annyit,
hogy veled maradtam… Amíg voltál,
tudatom vakon szûrte létedet, mint tüdõ
a levegõt, automatikus-velenõtt megszokással.
Most meg a van közönyös egyszerûsége és
a nincs összetett miértje éles kontrasztot
hasít agyamba, bár lassan beleágyazom
magamba e kettõsség lényegét, de mint égen
a kék, lényegében is foghatatlan. Ha most
dícsérnél, hinném a szót, mert melletted
vagyok, amint múltba toloncolt tárgyaidat
lassan elhallgattatod. Még hajtûid, kontyod
rendõrei felett is kikelt a bálvány-mellõzõ
képzelet, amely fény-nyelõ ûr-sötétet hajt,
s csak fényévektõl szûrt apró pontokat
enged át; ám a levél most is kiált, az majd
velem együtt némul el… Hát fontosnak
találtad ezt is: halva élni a halálodat,
éjszakában nappalt érlelni az éjszakának,
s elõrelátón a másik múltán: “… Halálom
után értesítsétek Ezt, Azt…” Apám, te nem
voltál köztük, miért nem szerettétek egymást?
Sûrû, mint testben a láz, mint szívben a
szorongássá nehezült félelem, ez a még élõ
érzelem virágozta, halálutánba mélyült akarat,
és szelíd-vad és követelõ, mert tehetetlen,
mert a kivitel már nem ellenõrizhetõ általad.
Mégis, idõben ment a távirat: “Gyere haza,
anya meghalt.” Ám – jó látnok – csak a
temetés után jöttél, szíved a hívás súlyát
egy elmaradt “azonnal”-al mérte, köszönet
érte… Nincs többé relativitás, amikor
a pusztulást lét és feltámadás közé égeti
a hit. Enélkül az élet annyit veszít
önmagából, amilyen mélyre süllyed benne
a halál. Te szíved kolostorába vonultál
a nyers zajok ellen, s kívül hagytad, ami
védhetetlen. Csak azt vitted rejtekedre,
– csillagból a fényét -, amirõl hitted, hogy
jót áll önmagáért. Késõbb a fény is kirezgett
látókörödbõl, s akkor halálpompával vezekeltél
elõttünk, amely törvényszerû, klasszikus és
modern, mint lekaszált füvek illata. “… Ne
sírjatok, csak az történik, hogy valamivel
elõbb megyek haza…” Hol találunk majd?
Nem elég pontos így… és millimétert sem
téveszt és zenél, mint halott lepkeszárny
szimmetrikus rajza: “… Örök szeretettel:
anya.” .

 

Nehéz tél

Amint
nézem
a befõtteket,
melyeket
nemrég
ügyes
ujjakkal
tettél el,
halállal
kulcsolt
kezeid
örök
mozdulatlanságára
gondolok,
s bizakodó
szavaidra
emlékszem:
“De örülök,
könnyû
telünk
lesz…”
Egyet sem
kóstoltál
a jó ízekbõl,
amit akaratodra
leadott
a nyár,
mégis:
milyen
könnyû
a teled,
s milyen
nehéz
az én telem,
anyám.

Kórházi látogatás

Nem értem, apám. Mi járatban nálad
a halál? Mennyit hadakoztál ellene,
amíg távol volt, most meg kezet
fogtál vele, hagyod, hogy arcodra
mintázza egyéniségét. Pedig
felhõtlen az ég, s a vadgalambok
veszettül újrázzák az életet,
figyeld csak… ablakot nyitok neked.
“Majd még énekelek …” – mondod, de
szád vonalát roskadt magány szövi
át, s hallom, amint életdal helyett
a halál ódája zeng. Orrod kiugrik,
és bús kontrasztként magát mutatva
gubbaszt alatta a koponyába nyilalló
kettõs üreg; süppedt halántékod,
mint enyhe árok a földön, és párába
burkolt téli ég a szemed. Ilyen
sûrû párát a napsugár is alig
tör át, s e baljós fénytõl
borzonganak a fák. És mert neked
a többel lett kevesebb, szégyellem
magamban, rejteném a le nem élt
éveket; panaszkodom, hogy én sem
vagyok jól, de tétován elutasít
a szemed, nem akarod, hogy
beforduljak veled arra az ösvényre,
ahol – bármennyi surran is át –
töretlen a magány. És sûrû a magány,
tudod már, mint az állat, amely
a fekete mágia hókuszpókuszára
babonázottan fordul el a felhígult
valótól, irtózva a fényeket, hogy
hívebben szolgálja a halált, mint
a telitörvény életet… Alig
beszélek, húgom is hallgatag,
szavainkat rohanó gondolatok
gáncsolják. Fáradt vagy, te sem
szólsz sokat, de ezt többször is:
nem infarktus”, és szíved bizarrul
örül, hogy a halál ezer jelenési
formája közül egy kiesett, s én
örülök veled ennek a kiesett
egynek… Hiszed-e? A felnõtt,
mert csodák nélkül él, árvább
a gyereknél; a léteddel védj
bennünket, te védtelen, létköröddel,
amely rokon a mienkkel. A neked
már kietlen táj nekünk még erõt
jelent, visszajátssza tavaszunkat,
amikor az élet ibolyántúli sugarak
színeit gyûjtötte, mint a virág.
És táncparkett volt a világ, ahol
hangulatunk fürge ritmusát boldog
percek koreográfiája szabta meg…
Olykor elõvetted a hegedût, tombolt
a jelen, anyánk is leült, hogy
kissé megpihenjen a dallam kínálta
nyugalomban… Ne bánd, hogy akkor
elmentél, hívott a szerelem, és
gazdagabb lettél általa; mint a fa,
amely nyár végén is fellobbantja
virágait. Észrevétlen közeledtél.
Mire lombhullatva visszajöttél,
az idõ arcunkra játszotta vonásaidat.
Pihenj jól, most elmegyünk. Halkan,
nagyon halkan köszönsz, alig vagy
itt, de jelenbõl kinõtt szemekkel
nézel utánunk, kék talajában
múltunkat növeled… Ne forgasd
szûntelen a kaleidoszkópot,
dermedt betegágyadban csak
érleli gyanúd az a boszorkány-
hazug. Te felhõk fölött szálltál
gyors szelekkel, vagy diadalmas
ormokon álltál, ahonnan tölcsértorok-
szûk lett a valóság, de kitágult
az ég, és lecsapott rád a messzeség.
Várakozzál csendben, ahogyan
húrokon a muzsika, s ha kell, hát
menj oly könnyeden, mint kezed
nyomán hegedûdrõl a dallamok.

 

A homlokod fáklyát gyújtott

A végsõ gondolatoktól
glediccsel koszorúzott,
Krisztusivá nemesült
homlokod oly tiszta
volt, mint fehér virág
a holdfényben. A homlokod
fáklyát gyújtott a már
önmagáért sem érdemes,
hideg holdkráterek felett.
A szemedbe rögzült pillanat
egy könyv rosszul értelmezett
záradéka volt. Jaj! a dalok
és okos szavak kútja:
nyitott szád, a halál
alagútja lett; s hajad,
a szálanként halott – amit
még tegnap is hiú kis
mozdulattal középre
simítottál – kuszán
keretezte átköltött
arcodat. Kértél volna,
biztos, hát simítottam
én. Két kezed: fehér fény,
megadóan halt utánad, s
a szelíd erek, mint hullott
õszi levelek mintázata, oly
közel hozta a múltba toloncolt
jelent, hogy csillapító, élõ
telet csöppentett idegeimre,
s néhány percre megfagyasztott,
pedig már tûnékenyebb voltál,
apám, mint a síron kóborló
napsugár… Semmi káprázat!
te feküdtél ott, gyámoltalan
halott, engedelmes-némán
a tegnapi bizakodó.
Isten ügynöke letörölte
elõled a megtudott világot,
s új utakra küldött, mint
õszi mezõ a virágot.

Olyan volt

Apám olyan volt, hogy
– megtudni önmagukat -,
köré gyûltek a csillagok.
Mint akit Isten igazolt,
addig járta az egeket,
mígnem a legfényesebb
szupernova lett tanúja
a dicső tudati hőnek, –
s akkor többé nem hagyta el õket.

 

Ars poetica

Tüzes rendszerében a Nap fejedelmi gonddal
õrzi bölcsõnket, a híres földet, amit
mégiscsak a magjában rejlõ energiatöltet
egyensúlyoz. Felül a színbe, formába, illatba
tömörült sugár, az életté szervezõdött anyag
“csupán” a Nap oltára… “Tiétek a mennyeknek
országa,” – szól a régi, szent fáma – “és aki
közületek önmagát megismeri, amazt is
megtalálja…” A Világlélek tehát énünkbe
fotózta a szépet, de ránk bízta az elõhívást…
Amint befelé botorkál az elme az erecske útját
követve lénye forrásához, egyre több árnyalatot
ismer meg az Isten színeibõl. Az út elején
érezni már a magasrendû energiát, amely színre
csalja az Õsok szépség-klorofillját. Gyáva mind,
aki az útra pillantva ellenérvet kovácsol és
maradni “bátor”. A látszati homályból nem
fakadhat ürügy, – sötétbõl indult a fénybe
robbant rügy… Bízzál hát, hamarosan megtalálod
és szépnek látod az ellentétpárok ikerkapcsát,
a Iegfõbbet is: az életbe épült halált és
a halál életmagját. Mindez nem álom, az Ígéret
földjén jársz, barátom, amely tiéd lesz és ahol
üdvözülsz, ha porrá mállik benned a dolgok
megkövült értékrendje. Hisz épp’ oly szép a víz
egyetlen szivárványos cseppje, mint a Niagara
zuhataga, vagy a fûszál hegyén tornázó szellõ,
mint mamutfenyõ csúcsán a telihold. Teremtõi
hitet sugall minden: … az életfukar egy-nyári,
s évgyûrûi halmazában a tölgy; a hegyszoros;
a ködülte völgy; a hóvirág-követ; sínek mentén
a kövek; a mihamar feltündöklõ hajnalt bûvölõ
kakasszó; az olvadás-keringõre káráló dõre
tyúkocska; a kikeleti málhás levegõ; a szántás;
a túlbuzgó násznépnek kijáró májusi fricska:
a fagyosszenteki “ármány”; fény a legyek
hártyaszárnyán; a borongó hegyek, lankás
dombok; pipacsfoltok a határban; részeg
délutánban a méhek; a növényi illat-politika,
virágzó fákon a rovar-orgia; az ecsetfarkú
kisveréb röp-próbája, s amint anyja az aggodalmat
állja; a széltapasztalt falevél; galamb a ház
tetején; árokban a nyár, ugyanitt a por hozsannája;
a fiókáit dícsérõ madár; a fonálon utazó mostoha
pókocska; régi temetõben a halál; sírhant fölött
a vadon nõtt orgona, orgonán a pihenõ darázs
potroha; a ködpuha röptû denevér; a testvér,
akinek kicsi nap a szíve; országúton a szekér;
a legelészõ tehén vidám kolomppal a nyakában;
mezítlábas fiúcska a tájban; lombárnyék a házak
falán; gerlesírásban a magány; bogáncsvirágon
a lepke; a gledicsiát mekegve falatozó kecske;
a megszelídült krisztustövis; az este; a vacsora
illata; az egyre szépülõ gyerekkor a már látóhatár
peremén; a kenyér, amint megszegi az apa, ahogyan
keresztet karcol rá, benne holt anyja mozdulata;
türkíz-keretben, élõképen libáival Rozika a réten;
kánikula a kukoricaföldön; gyíksurranás tikkadt
göröngyökön; hõség a kövön; halkuló bánat és az öröm;
– a szépség-sorban ott van a mezei egér beomlott
tanyája, mint kicsi várrom; a veréb-pletyka útmenti
akácon; a varangy aranyló szeme és apró
tenyere; a nóta, a móka, a zene, amely
elaltatja a pihenni alig tudó elmét;
a feldíszített, de már súlytalan emlék;
az erõvé kovácsolt hatalom; lovacskák alatt
a friss alom; a nyugalom; a csikófutás,
a csikóöröm; a letepert közöny; a nyugtalanság;
a jogos harc, a szent harag; a megbocsátás,
a béke; a kék ég alatt körözõ galamb; a déli
harang; a portáját dallal kerítõ poszáta;
a viharmadár szárnya, a vihar elõtti csend,
amint ráborul a tájra, aztán a vihar,
a lombokra kötött súlyos szélmasnival;
a szél-vezényelt erdõ kórusa; a hallgatag
puszta; a busafejû kölyöklény: a kutya
gyengéd tekintete és gazdaóvó haragja;
kutyahûség az emberi szívben; a macska
sziluettje holdpermetes háztetõn; az éji
tücsök kedve; a békák dala; a csillagmíves
éjszaka; a novemberi komor esõ; felhõrésben
fénycsokor; kéményseprõ arcán a korom;
a nevetés, a mosoly; a gyümölcsfa kínálata;
a bodza édes-sötét termése, s a rigó, amint
suttogva aratja; a költözõ pitypang-fiak;
a spirálröptû magok tánca; az erdõmély;
a tópart; a folyóra szabott pára; a drága-drága
barátság; az elmélkedõ gólya; Dunán a bója;
a hullámzás; az ibolya; a szélcsend; a rózsa;
a madárjárta légi úthálózat; az induló és érkezõ
vonat; a parasztlegény arca, rajta a föld markáns
rajza; ahogyan kendõvel a vállán templomba megy
a falusi lány; a hajnali harmatos ökörnyál;
a ház falánál emlék-törmelék alól nézelõdõ
vézna kis öregasszony, talpig ruháján
a mélypiros alkony; a bukó napkorong;
a sötétedõ táj; minden, ami fájt, de már nem fáj;
az örökölt haza és a nemzet; szüleink kezén
az erezet; a nagy, romlatlan állat-felekezet;
a bölcsek és a bölcselet; az õsz: a határ fölött
játszadozó halálkölyök; ágbogon a dér, a jégvirág,
a tél: a Nagy Látnok által lesrófolt életlángok,
tajga hangulatú fémes csönd, hó, hó, fehér ekhó;
fagyos szélpályán a hollóvitorlások; sasárnyék
a földön; cinke sárga mellénye és télbe pazarolt
nyitnikékje; néhány percre a vadludak hallótávunkba
robbant éneke, a fölvert és magasba röppent sóvárgás
valami hûvös, friss után; az utazni nem akaró
messzire-vágyás; a munkába igyekvés, a könnyû
elfáradás, a pihenés; a méhi magzatok álma;
az alvás méze, álomban a holtak visszajárta;
a föld csatája minden életért, aztán a halál:
a nagy adó, és újból a föld, a föld, a szelíden
visszafogadó… Indulj hát bátran az erecske
nyomában magnetikus éned felé, lényed forrásához,
s magadtól nyílsz ki majd e szépséget permetezõ
világra, mint a mezõ – önmélyét ismerõ –
megannyi virága. És tiéd lesz a mennyek
országa, mert áthat a benned rejlõ,
immár felszabadult isteni energia…
Megmondta az Emberfia.

 

Temetőben

Az éhes idő porrá habart benneteket, ti régi
felnõttek, de agyam rezervátumában féltve
óvom fülesbagoly gyerekkorom csodált titkait.
Legádázabb gondom is megtorpan itt, mint bivaly
elõtt a fogatlan, vén oroszlán. Miféle temetõ
ez, anyám, miféle temetõ ez a szertelen, nagy mezõ,
nyíló sírjaival, ahol erõ a hallgatás: õsmintájú
márvány-ellenállás. Szeretem csöndbe olvadt
hangotokat és szíveteket, az óriás magot, amit
oly kényesen dugtatok a múltba. Bátor merüléstek
jutalma földpárna és föld-derékalj… jaj! és
földtakaró! Hahó!… Mindannyian!… Ébredjetek!
Megfáradt vándor érkezett közétek bolygatni
csontváz-nyugalmatokat. Követeim vagytok, elõõrseim
a halhatatlan, gyönyörû anyagban, jogom van hozzátok!
A végsõ mérföldkõ árnyékából jajdul az élõ: te régi
borbély, nagy mesélõ, szólj ki hát az immár gyökerek
honát élvezõ, tántorgó atomjaiddal, atomokra bomlott
száddal dícsérd a felszín alá dermedt lárva-csendet,
lárva-sötétet, ahol étket kínáltál magadból fának
és dögbogárnak… Lám, az irigyelt kereskedõ, a gyors
beszédû kádár, a jegyzõ, az álmodozó kovács, mind-mind
a romlás vedlõ útjain érkezett Lényeget váltani, és
mind hanyatt-megadón ebbe az õsi javítómühelybe, ahol
formacsírát és elõszíneket õriz a fekete. Halálba
szökkent életeket öriz, nemzedékek göngyölegét, s
míg lassan részekre ég a fényre únt sok-sok egység,
új énörvények melegét emeli mind magasabbra
a szentséges hús földanya… Kicsit messzebb,
ahol szabadabb tere van a szeleknek, õ is ott van:
a frissen-bontott-vadgesztenye tarka lovacska,
a Gidrán, meg a hófehérek és a csõdör, amit
Mézesnek nevezett valami játékos öröm… Sárga
csillagkörön lobognak a méla ökrök: Táblás, Csere;
igába hajtott nagy fejetek csontházába, gyökérágyba
vak rovar ágyazott szégyentelenül, de enyhül
a gyalázat, mert fölötte nyers színû vad bokron
fénnyel áztat a nap harangforma virágokat…
Papatyi, a lúd, dérfehéren átsuhan az égen,
uszálya felhõbrokát. Jelzõn kiált, mint régen
és megbocsát… Hallga! Mintha a Moldvai Pista
orgonálna a mélyben… Mégsem! Jaj, mégsem, csak
a magányt kortyolgató, halálból lábadozók villámpor-
szíve dobban a föld ütemére… Sírtól-sírig útált
tarackok szövevényes féme kúszik, amelynek egyetlen
szála éke lenne a holdnak… Koccintsunk hát, holtak!
Ejhaj! gyerekkorom felnõttei, koccintsunk zölddel,
kékkel, vaksötéttel!… Látom, jó tanítóm,
a mélybe rántott idõ s a nagy vegyész porhabot
ver szemüregedben… Szemérmetlen és iszonyú
a csontokon túl vetkõztetõ régi leány s fiú,
amint vallat benneteket. Hozzánk mérten a halál
is együgyû… Látom hústalan ujjadon a bizarr
jegygyûrû-lötyögést; jaj! az egykoron szép hûség-kör
most lekopogja fejemen az egyszeregyet. Fedj meg,
tanító úr!… Csontkehely ajkaidon kíntalan
tikkad el a válasz, – romos várkapuban
moha-halál… Hallgattok mind, csak a szél
keresgél a makulátlan tujafán, csak koponyába
süllyedt, titkolódzó mosolyod villan rám, anyám.

 

Hogyan tovább?

Jól emlékszem: azon az éjen
teljes készültségben ragyogtak
a csillaghadak. Sugáranyagú
szuronyerdõ közepén ballagtunk
hallgatag az ûrkápolna boltja
alatt, majd nagyhirtelen
kiszöktél a hangulatból.
Egyes számban hadartad el
viharszerû élményedet, sejtve,
hogy én ott maradok: “Milyen
kicsi vagyok a csillagok közt,
szinte félek…” ( Bátor voltál
félni a megkötött égi néptõl,
hej! de szerettelek érte.
Rólam gyávaság tépte le korán
az oly nagyon fontos gyermeki
kételyt. ) Látnak-e téged?
S ha kérded õket, adnak-e
választ? Benned vált tüzes
szavakra e látvány-költemény,
s te mondod el helyettük;
közönyös fénylelkük csak
általad él. Tudom, édesem:
örömünk védtelen, ám legyen az.
Bódítsa elménket a létkokain,
lépkedjünk bátran a csillagokon,
a Mindenség e Iépcsõfokain…
Eképpen gondoltam, de prózai
szavakkal mondtam el ottan,
aztán megírtam valahogyan,
“csöpp óriások”, – hencegtem
a versben. Attól kezdve kissé
nagyképûen nézted az éji eget,
a tudatosság fölényében áthangolt
színt, formát, elemet, már-már
védenem kellett. Így teltek
az évek, mígnem egy durva
mozdulattal kiléptek belõled,
ám te holtan sem cáfoltad
meg gondolatomban, amit
akkor mondtam. A konok
John Andersonok örök hitével,
poraidban is a hit ízével, nem
kérded a múlandóság okát,
csak ezt: hogyan tovább?

 

Hogyan tovább?

Jól emlékszem: azon az éjen
teljes készültségben ragyogtak
a csillaghadak. Sugáranyagú
szuronyerdõ közepén ballagtunk
hallgatag az ûrkápolna boltja
alatt, majd nagyhirtelen
kiszöktél a hangulatból.
Egyes számban hadartad el
viharszerû élményedet, sejtve,
hogy én ott maradok: “Milyen
kicsi vagyok a csillagok közt,
szinte félek…” ( Bátor voltál
félni a megkötött égi néptõl,
hej! de szerettelek érte.
Rólam gyávaság tépte le korán
az oly nagyon fontos gyermeki
kételyt. ) Látnak-e téged?
S ha kérded õket, adnak-e
választ? Benned vált tüzes
szavakra e látvány-költemény,
s te mondod el helyettük;
közönyös fénylelkük csak
általad él. Tudom, édesem:
örömünk védtelen, ám legyen az.
Bódítsa elménket a létkokain,
lépkedjünk bátran a csillagokon,
a Mindenség e Iépcsõfokain…
Eképpen gondoltam, de prózai
szavakkal mondtam el ottan,
aztán megírtam valahogyan,
“csöpp óriások”, – hencegtem
a versben. Attól kezdve kissé
nagyképûen nézted az éji eget,
a tudatosság fölényében áthangolt
színt, formát, elemet, már-már
védenem kellett. Így teltek
az évek, mígnem egy durva
mozdulattal kiléptek belõled,
ám te holtan sem cáfoltad
meg gondolatomban, amit
akkor mondtam. A konok
John Andersonok örök hitével,
poraidban is a hit ízével, nem
kérded a múlandóság okát,
csak ezt: hogyan tovább?

 

Halottak-napi idill az udvaromban

Kékkel ötvözött űrfedõ volt az ég
udvarom fölött, melynek tiszta
edényében nyári fénnyel fűszerezve
készült november. Telicsönd temetõ
õszirózsáinak erdejébõl illatlengetõ
szellõ érkezett, s a fenyõ sugár-
útjain némán matatta a széltében
kerek tûlevelek hibátlan-zöld
klorofillját. Aztán a lombhullatók
õsi titkát bûvölte, de válasz
helyett – a megvékonyult, ringó
levelek szárán hintázva – sárgán
nevetett a szép arcú halál.

Ritkás ágakon, kedvében talmi
nyárral, megannyi vadgalambpár
napozott, s a kagylószínû tollak
híven görgették a sok kicsi napot.

Ugyanott, ám fényévekre, réveteg
özvegy kémlelt az égre, csak
ásó-kapa-választhat-el hűsége
kínzó tõrként állt a szívébe.

Napestig zokogott heteken át,
mígnem túlsírta magát, már
“csupán” borzolt tollcsuhája
jelezte a gyászt… A vetkõzõ
bokrok hitét poszátadal emléke
védte – valahol délen két kis
agy gondjaiba vésve ott a hazai
terep, ahol majd pállott szájú
fiakat nevelnek, s hajnaltól
alkonyig hangarannyal: arany
fonalakkal szövi kerítését a hiú
madárfiú. Jelenbe olvadt kedvvel
amatõr verebek énekeltek bohém nótát,
s alant, a színes avart, melegre csalt
bogárhadak rótták… Mialatt
a Nap bizalom-spórát hintett
udvaromba, mint valami fehér,
üdvözült denevér, matuzsálemi
nyár függött Isten-árván
egy akácfa másodvirágján.

 

“Hogyan éljen az idős ember?”

Égett a lámpád, és nem tudtuk,
hajnal volt-e, vagy éjszaka,
amikor a könyv rettentõ súlya
lehúzta kezedet, mert ami mérve
tudta a halált: az óra járt.
Közönyös hangja agyunkban
rezonált, és szívünkben
a piszkos-fehér, fuldokló
reggel, meg az a sok mihaszna
szó: “Hogyan éljen az idõs
ember?” De nem olvas a halál
így mûvészi rendben négykezest
játszottál, értve az élet
ellenpólusát is; megüzente
rögzült mozdulatod, hogy nem
volt démoni harcod, és csúfos
félelemben nem hátráltál.
A tér döbbent tudatodat
kíntalan vette át, fölfelé
ringatva, mint a rét illatát.