nem merem kimondani

pusztulva tisztul a földkerekség
benne gyökerezõ életem
majomkenyérfái ég felé ágaskodnak
ha hagyom
ha nem szaggatom ki õket tövestõl
szétrobbantják lelkemet

tiltakozom
de közben kárhozatba mártózó valóm
kínja jelzi
hogy vállalni nem tudom
lépéseimet
amit régtõl magamba ástam
továbbcipelnem nem lehet

átlátszó leszek
akkor is
ha elrablom szemed fényét
arcod minden mosolyát

szûkölve teszem
feléd fordítva
mit érted rejtve
ellened mégis
eltakartam

vesszek el inkább
magamban
másban
akkor leszek ha akarod

szemed fénye ad új kezdetet
akkor neked születhetik

fényért kiáltok
csak érted
én nem érdemlem

jaj nekem

addig nem merem kimondani
hogy szeretlek