OLVAD HÓFEHÉR HAJA
Nagyanyám, Miokovity Mária emlékére
Tanyáját felszedi kötényébe
húsába ivódnak a barázdák
sziksót izzad százhúsz öl földjére
szemébõl kimosódnak a nyárfák
Olvad hófehér haja kibomlik
kukoricabajusz leng a szélben
emléke kútgémnek támaszkodik
merít s elvágódik a messzeségben
Sürög-forog most is a halálban
a valóság a csönd tiltakozhat
megkoccan az ólajtó kitárja
kukoricát szór a csillagoknak