Paudits Zoltán 1966-ban született Baján.
Az általános iskolát Sükösdön végezte, majd Baján folytatta tanulmányait villamosipari szakterületen. Az iskola elvégzése után a lakóhelyén működő két villamos kft-nél is dolgozott, majd 1994-től önálló vállalkozást indított el. 1999-ben szerzett Számítógépes Operátori Diplomát. E területen tanul jelenleg is.
Születése óta Sükösdön él. Versei megjelentek korábban a Sükösdi Napló-ban, mostanában a Kalocsai Újság-ban, valamint a Sugó – Kör-ben.
ŐSZ
Szelek sebzett szárnyain köszönt be nyitott ajtómon
A megsárgult Ősznek élettelen, fakó lelke.
Fagyos levelek hullanak a kivénhedt fákról,
Mint megannyi apró, színes, cikázó lepke.
Köddé vált, kiégett álmok, titkolt vágyak állnak
Üres szobám sarkig kitárt ajtaja előtt.
Ugyanolyan ősz, most is, mint akkor,
Pontosan egy évvel ezelőtt.
Mindig ugyanaz a zord és kegyetlen halál,
A fájdalmas magány, a kattogó zajok,
A monoton dübörgő csendben
Egyre elhaló sóhajok.
Megint besurrant kopott kabátjában,
Hírnökeként a Télnek,
Lelkemnek legmélyén, vetette meg ágyát,
S úgy, mint akkor bennem most is minden,
minden kiégett…
TÁVOLODÓ LÉPTEK
Gyűrött papírok,
Széttépett képek között,
Álmosan bújik meg a csönd,
Tegnap valaki itt járt, rám nézett,
És elköszönt.
Még hallom lépteit, ahogy
Elnyeli a messzi távol,
Vissza nem hívom, csak nézem,
Nézem, ahogy kilép a mából.
TÉPJE BURKÁT
Egyedül állok tétova csöndben,
Csak árnyékom feszül a földre mögöttem.
Szinte már fáj ez a hallgatag lég,
Fázom belül, és kívül, és itt, és most,
Mindig és mindenkor,
Valaki szóljon már!
Tépje szét burkát a Bezárt Szónak