pillelét
imbolygó gyertyafényben úszó
kicsi szobában
ember hátán szorong
eget óhajtva énekel
velük énekelek
szemem megrebben
dermedten egy ostoba kis pillét lesek
mely megbabonázva kering a gyertyák körül
míg szárnyaiba harap a láng
és földre zuhan
jaj butácska jószág
mit csinál
miért nem fél
miért tér vissza újra meg újra
léte gyertyányi napot remél
magáért maga ellen feszül
jaj szárnyai nélkül mit sem ér
miért nem érzi
miért nem látja
fény helyett tûzbe kerül
miért nem menekül
imbolygó gyertyafényben úszó
kicsi szobában
ember ember hátán szorong
eget óhajtva énekel
lelkem eszmél
ostoba ember
ki fényért repesve tûzbe kóstol
botorul vissza-visszatérve
nem látja
nem érti
életét égeti vágyain csüngve
ég felé repítõ szárnyait veszítve
magát kifosztva
földre zuhan
imbolygó gyertyafényben úszó
kicsi szobában
ember ember hátán szorong
eget óhajtva énekel
velük énekelek
és szívemben
mélységes mélyen
fénysugár érint
égve éled
de nem éget
melengetõ sugarába vonja
dermedezõ lelkemet
szárnyakat bont bennem a remény
és sötét világ csupa fény
csupa fény
sugara lelkemtõl
eget érintve lelkedig ér
és együtt énekelünk
sokáig
míg minden nyugovóra tér