Radics Zoltán

Radics Zoltán 1951-ben született Baján. Volt asztalos, hivatalsegéd, csomagoló segédmunkás, szállítómunkás, asztalos szakmunkás.

Baján érettségizett. Néhány évig Dunaújvárosban is élt. Iskolai tanulmányainak, elsõ munkahelyeinek, életének szép élményei, tragikus eseményei Bajához kötik.

A legjellemzõbb a cím nélkül írt, vagy kezdõsorra épített egyképes tömörítés. A klasszikus epigrammától nemcsak felépítési és szerkesztési módja, modernebb tartalma és formája különbözteti meg műveit, hanem a mű egyedisége, személyes közléstartalma és az abban sűrített életábrázolás.

Radics Zoltán elsõ művei a dunaújvárosi üzemi lapban jelentek meg. Az Ifjúsági Magazin, a Képes Újság, a Bajai Műsor egy-egy példánya után a Tüzes Ünnep c. bajai antológiában, és a Találkozások c. Baja-Zombor testvérvárosi kötetben már a Tóth Kálmán Irodalmi Klub kedvelt alkotójaként szerepelt.

Személyiségét a kötet ciklusai is híven tükrözik. Az Érintések a kissé magába forduló gazdag érzelemvilágú, érzékenyen reagáló embert mutatják be. A melankóliára hajlamos, kissé rezignáltan bemutatkozó dantei életkorba lépö költõ életkörülményeit, környezetét, egész világnézetét sűríti a Lakótelep ciklus. A család, a barátok, a munkahely és a környezet az életviszonyok tükrözõje az életkép gazdag műfajváltozatú gyűjteménye.

Igazi tragédiája, mélyen személyes élményei a Vallomások ciklusban kapnak hangot. Itt a szokványon túli szülõi szeretet megfogalmazása, a testvérekrõl szóló vallomás, és húgának tragikus haláláról szóló vissza-visszatérõ balladisztikus hangvételû lírája teljesedik ki.

A mai fiataltól igaz elkötelezettséggel megfogalmazott szociális érzés, politikum, békevágy, társadalombírálat és tettrekészség érezhetõ a Miért ciklusban; izgalmas, eszköztárának gazdagságát illusztráló sorozat a Játék-füzér.

Az alkotó ember, a szó erejében hívõ, a költészet varázsát átélõ az emberi értelem és érzelem valamint költöi arc poetica együttese a Tudod kell a dal – válogatás.

Radics Zoltán szomorú hangulatú lírája nem pesszimista. Az elégikus hangnem mellett a meghökkentés eszközrendszerét is felvonultatja, mindezt olyan fanyar kritikával, amely mögött érezhetõ a jobbító szándék a tett és valódi emberi érték.

Radics Zoltán kötetének olvasása élményt jelent az olvasók számára.

(dr. Eördögh Endre)

Radics Zoltán

A NAP

A lombokon csillant elõször,
majd lejjebb csúszott az ágak
kusza szövevényén, le
a törzs egyenes gerincén,
a földbe kapaszkodó
gyökerek tövébe
megsimogatott egy kíváncsi gombafejet,
hidat vert a kacagó
patak fölött.
Megtorpant a lábad elõtt,
egy pillanat volt
és újra felszállt,
fel,
szorító combodig
az örökké termõ almafáig,
a szemed bogaráig,
majd a lombokon csillant
utoljára.

 

APÁM

Szavak, szavak, szavak,
öblös, kicsiny, morcos,
nevetõ, síró dacos,
kevély, alkudozó, szerelmes,
megvetõ, hazug, könyörgõ,
szavak, szavak, szavak
vágódnak, csapódnak, szakítanak
törnek, zúznak, égnek,
bõgnek, lassan meghajolnak
ropogva, jajongva, ordítva
egyenesednek ki kõkemény
viharcserzett bõrödön.
………………………………
És mégis meghaltál!

 

AZ ÚT

A kiáltás
hallgatásba fulladt, s
az út
megtörve eddigi
következetesen egyenes vonalát
egy váratlan fordulattal
a szakadékba
zuhant.

 

AZT MONDTA A BARÁTOM

Azt mondta a barátom
hogy meghalt a szerelem
csak szövetségek vannak
az élet elviselhetõségére.
Meghalt a szerelem
mondta a barátom
s nekem eszembe jutott a kedvesem,
aki mindig becsukja a szemét,
amikor megcsókolom.

 

AZT MONDTA A BARÁTOM

Azt mondta a barátom
hogy meghalt a szerelem
csak szövetségek vannak
az élet elviselhetõségére.
Meghalt a szerelem
mondta a barátom
s nekem eszembe jutott a kedvesem,
aki mindig becsukja a szemét,
amikor megcsókolom.

 

CÍM NÉLKÜL

I.

Találkozásaink során
rácsodálkoztunk a világra.
Kérdéseinket félretettük.
Az összegubancolódott törekvések
elfogadhatóvá váltak.
A világot mi váltjuk meg.
Többen hátat fordítottak.
Azt mondják:
lekéstük az utolsó
zászlólobogtatást.

II.

Magadnak tiszta ágyat vess
csak magadnak:
szobánkba vasárnapi terítõt,
búcsúhoz illõt:
asztalunkra poharat, a
bánat borát:
ajkadra az utolsó szót –
és nincs tovább !

III.

Topogtam ajtaja elõtt
leporoltam nadrágom
hallgattam pletyka-lányokat,
csivitelõ csacska-lányokat,
átnéztek-rajtam-Iányokat,
minek-jött-szemû-lányokat,
talán-szólnak-lányokat,
üljön-le-lányokat,
talán-legközelebb-lányokat,
viszontlátásra-lányokat:
Topogtam ajtaja elõtt
elfeledve.

 

CSEND

Pislákol csupán a tûz,
szememben elégett vágyak
hamuját hordja a szél.
Lelkemben alázat.
A félelem lúdbõrébe
bújva bajlódom,
míg szám összekapart,
üres szavakat dadog.
Aknákat rejt a csend.
Az utolsó lépésre várok.

 

ELMEGYEK

Néhány szó csupán
megszokott közhelyek:
köztük szakadék,
csend,
– félelem
engedj –
elmegyek.

 

ELVÁLNI

Kiválni szó nélkül
tetteidre támaszkodva
fölösleges magyarázatok
mankóját félredobva,
Elmenni szó nélkül
szélbe kapaszkodva.

 

ÉRINTÉSEK

Nyikorgó ágyainkon
falfelé fordulnak
éjszakáink.
Nem lelem az
ablakjuk-sosem-volt
házakat.
Az ajtómat-nyitva-hagyom
embereket.
Névnapok
sörösládás verõfényében
egymásra vigyorogtunk.
Uram, a fej,
a fej
gazdátlanul Uram
mit ér a
kéz ?

 

ESTE JÖTTEM

amikor a bűnösök róják
soha-véget-nem-érõ
köreiket amikor az
anyák újra
megbocsátanak
visszatért fiaiknak,
amikor a csend már
elviselhetetlen, és
papír fölé
hajolnak azok,
akiknek kenyerét
lopva
csipegetem
amikor halottaink
megjelennek.

Este jöttem,
amikor már
becsukódott minden
ajtó.

 

FÁZOM

Szükség lett a szó,
és a gondolat kenyér –
fázom, ha tollam
némán hever
mázsányi
üres papír-
halmazon.

 

GABINAK

Szempillád fekete
madár,
szád jégmezõ,
és mégis
álmodban énekel
a hold,
és a csillagok
neked táncolnak.

 

A HEGEDŰ

Abban a pillanatban
mikor utolsót szipogva
anyja ölében
megnyugodott egy apró
ember, abban a pillanatban
mikor az izzadságtól nedves
testek
utolsót rándulva a semmibe
zuhantak, abban a pillanatban
mikor a bosszúért lihegõ
férfi az utolsót ütötte,
abban a pillanatban mikor
az utak ezer felé szakadtak
valahol megszólalt egy
hegedű,
de az anya
csendre intette,
a férfi darabokra törte,
s az utak
ezerfelé vitték
utolsó sikolyát.

 

HIRDETEM

égen és földön
nektek lehajtott fejek
szabad nevetni örülni
kacagni gondot feledni:
fürdeni mosolyban
kezetszorító találkozásban
utcára nyíló ölelésben.

 

JELENTÉS

Naponta több és több
áldozatot követel
a vállonveregetés,
a lapos tekintet,
a hátad mögött elhangzó
én csak neked mondom
nemzeti játék.
Az áldozatok nagyobb hányadán
általában átlépünk.
A túlélõk szorgalmasan gyakorolnak.