ROKON AZ ÕRÜLETTEL

Hervai Gizellának

Akit ha leteper az élet,
és fuldokol az öleléstõl,
az felszámol magában mindent:
már nem fél a haláltól, se késtõl

Akit teste árnyékként ûz,
ijeget, megrettent a bánat,
az tudja a dolgok mélységét:
harc lobban vérébõl, s alázat

Aki ha egekig röppen föl,
s ott feneketlen kútba zuhan,
az nem bocsát meg magának sem:
mert nem tudja: miért és hogyan

Kinek törékeny – makacs létén
két ember hiánya nehezít,
az rokon az örülettel: mert
gyõzhetne is, – de mindig veszít