SZÍVIG KÉSBEN
– Nagy László halálára –
Megõrült a Tél, és minden
elhagyott, – minden õriz Téged.
A jövõ idõ ittmaradt nekünk,
nem érheti el messzeséged.
Állunk a télben, – nincs vígasz,
elékezünk szívig késben . . .
Földbe-süllyedt fák bordáid,
süvítenek a hóesésben . . .