TERC
REGGEL
Árnyak nyelvébõl
Pattan a hajnal,
Rügyek lobognak
kibontott hajjal,
szennyeseiket
a fények mossák.
Kinyitja szemét a világosság.
DÉL
Széles ez a rét,
tágas.
Szomjas állatra
zuhan
a kútágas.
ESTE
Szökik a fény, éj korma olvad.
Megfáradtan ciripel a csend.
Szekéren húzzák fenn a Holdat.
Felhõk kifakult árnyéka leng.
A tudatból kihull az alany.
Annak van súlya, ami tárgyi.
Ami halálon túl megmarad,
a némasága tud kiabálni.