TIZENNYOLC ÉV UTÁN

Annának

Te vagy: Te!
De a lányaim,
anyám és húgom.
Szíved dobbanását
ismerem, de
nem tudom…

*

Te vagy az ablakom,
hogy kiláthassak.
Az ajtóm, hogy beléphessek,
s a küszöb.
Te vagy az egyetlen
az egyetlenben,-
mégis más: ki önmagánál
is különb…

*

Te vagy az oltár, a templom,
az ima, a mise.
Nélküled nem vagyok se én
se ö, se senkise…

*

Te vagy a nyüzsgés
és a zaj.
A lélek csendje: áhitat.
Vágy: szomjam sivatagára
hulló eső,
mely átitat…

*

Napjaim
virágzásában
Te vagy
a szirom, a bibe. –
Veled megyek
a csillagokat
vedlõ szédült
Semmibe…