VEDD EL!

VEDD EL!

Mellkasom izzó erdejében
ropognak-égnek csontok: gallyak.
Világít a test hogy a lélek
szakadékaiba ne haljak.

Zuhanok sokszor, de az ösztön
megvéd, mint artistát a matrac.
Már sebeim benned fürösztöm:
akarsz, vagy nem? – Velem maradhatsz.

Ledobom vackaim: hazugság
máza, fények öltönye nem kell.
Mellkasomban izzik a parázs. –
Ha égni akarsz: vedd el. Vedd el!