Baktai Faragó József

Baktai Faragó József

Baktalórántházán született 1942. november 9-én. Hivatásos katona. Nevelőszülők nevelték.
Meghatározó életében : tíz percet beszélt az édesanyjával. Édesapja a második világháborúban meghalt.

Verseivel és novelláival a katonai lapok hasábjain jelentkezett 1978-ban először, azóta rendszeresen publikál. Elsősorban a Néphadsereg, a Képes Újság, a Népszabadság, a Petőfi Népe és a Békés megyei Népújság közli verseit.

Szerepel a Tüzes ünnep (1980), a Találkozások (1983) című antológiákban és füzetes kiadványokban. Később a Krúdy Gyula Irodalmi Kör pénztár ellenőre volt.

Amikor

Amikor anyám két ágyúlövés között
kormosan a világra lökött,
az Isten is megkönnyezte
azt a hajnalt.
Félig élő,
félig halottként
a Kárpátok lábánál,
forró ólmoktól
apám örökre ottmaradt.
Anyám térdig véresen
karján rongybacsavart
félnapos gyermekével,
halott apám fölött,
tébolyultan állt
és nevetett.

Hűség

Mi megszállott verses kóborlók,
megsárgult ifjúsági bérlet-tulajdonosok,
próbáljuk magunkhoz szelídíteni:
a mai,
a holnapi,
a holnaputáni,
mindenre elszánt embert.
Mérhetetlen hűséggel tartozunk :
a hazáért,
a népért,
szeretteinkért,
futótűzként, ha kell,
dacolva is lobogni,
ebben a fölénk ívelő, –
világot féltő éjszakánkban.

Üzenet

Hozzátok üzenem :
versben botladozó barátok,
tépett tollú álmok,
szárnyaló szerelmek.
Ti röpítsetek engem:
Visszatérő madárként,
elődeim csontszárnyain:
belém ne haljon
az álom.
belém ne haljon
a vers,
belém ne haljon
a szerelem.