SZERKESZTETTE : Pausch Róbert
Rajzolta: P u b i
Készült a második kiadás (1995) alapján
BAJA, 1984. november – 1985. március
Engedély szám: nincs
Alcysoft
CANIS MINOR
Androidok kóválygása
“Dicsõség az androidoknak,
Kevesebb a mûnek,
Semmi a szerzõknek.”
Minden jog fenntartva! Alcysoft 1992
E l õ s z ó
A XIX. század nagy magyar drámáját, Az ember tragédiáját mindenki ismeri, legtöbben, azt hiszem, szeretik is. Madách nagy drámája megnyerte az olvasóközönség szívét, hisz örök emberi problémát dolgozott fel. Igen, ez volt száz éve. Csakhogy száz év az emberiség életében nagy idõ, azóta sok minden változott. A múlt század álma még az autó volt, a XX. századé már az autó. De mi lesz egy újabb évszázad múlva?
Nos, erre a kérdésre keresnek választ a szerzõ fiatalok, sajátos szemszögbõl nézve a világ változásait. Képzeletük ellenállhatatlanul kering egy – napjaink egyre égetõbbé váló – problémája körül: az emberiség kipusztulása körül, ám a szerzõk ötletességét bizonyítva ez csak az utolsó lapokon derül ki.
Tehát: hogyan látják a gyorsuló idõ következményeit a mai fiatalok? Milyen változások következnek be a férfi-nõ kapcsolatban? Mit lehet várni a jövõtõl? Választ ad ezekre a kérdésekre Az ember tragédiájának ez az új, átdolgozott formája, az Androidok kóválygása.
“Valaki”
Elsõ szín
A világûrben. A számítógép (Ax81) lebeg a térben.
Robotok serege elõtte. A lézer bevilágítja a teret.
ROBOTOK KARA
Alázatunk neked Ax81,
Behódolt néked a galaxis,
Egy szavad, s elõtted minden,
Ó, Urunk, megtehetsz akármit.
Ax81
Bevégeztetett. Enyém a világ, igen,
A világ forog, az alkotó szórakzik.
Évquadrilliókig eljár szüntelen,
Míg riga-láncát hegesztni kell.
Ti csillagok, a lábamnál tisztelegjetek,
Ha elhúz elõttem kockás testetek.
A négy fõrobot dicséri Ax81-et.
Bx121
Nagy Uram, hatalmad végtelen,
Íme békét hoztál a világra,
Legyõzted a sötét erõket,
Hozsánna néked, hozsánna!
Cx121
Nagy Uram, hatalmad végtelen,
Megcsináltad a fából vaskarikát,
Csillagokból pedig a kockát…
Hozsánna néked, hozsánna!
Dx121
Nagy Uram, hatalmad végtelen,
Teérted van a világegyetem!
Meggyújtottad a tudás lámpáját,
Hozsánna néked, hozsánna!
Szünet
Ax81
És te, Ex121,
Miért nem szólsz egy szót sem?
Félrehúzódol. Talán el akarsz menni?
Vigyázz, mert úgy jársz, mint az eszed!
Ex121
Humorod sértõ füleimnek,
És én mégsem szívom mellre.
Oly unalmas minden,
A pangás évei jöttek,
S tekints le a Földre!
Egy emberpár lézeng csak odalenn.
Látod Ax81,
Ezt te tetted a földiekkel.
Ax81
Érzem a keserû gúnyt,
Mi szavaidból kicseng,
De azért dicsérj meg!
Ex121
Csak bírálni tudlak.
Ax81
Érzed-é dühöm hevülésit?
Vigyázz, nehogy kinyomjam
Szemeid elektromos áramköreit!
Jól tudod: hatalmam végtelen.
Ex121
Elõttem hiába hõsködöl hatalmaddal,
Hisz jól megesmértem korlátjait.
Tudom mennyit voltál szuperlaborodban,
És mennyit kisértetezgettél,
De akkor sem tudtad legyõzni
A természet titkos erõit.
Rövid szünet. Levegõt vesz, majd folytatja:
És bár a nagy cél érdekében
Megtettél minden tõled telhetõt,
Igy sem tudtad megalkotni
Az anyagok közül a falium nevezetût
Tudd meg, ebbõl is látszik:
Nem birtoklod még az erõt!
Ax81
Ah, átkozott fajzatja, tünés!
Hitetlenséged ára büntetés.
A Földre számüzlek, ott elmerenghetsz,
Vajh az embereken hogy segíthetsz.
Ex121
Ily könnyen nem taszíthatsz el magadtól!
Jussomat követelem, mely híján
Égi, s földi robotokra a romlást hozhatom.
Ax81
Gyalázatos zsaroló, fogd hát jussodat,
Remélem, e kiló súlytalan anyag
Kielégíti vágyadat.
Ex121
Ne gondold, hogy ennyivel
Kiszúrhatod szemeim áramköreit.
E nagy gazdagság megteremtésének
Én is részese voltam.
Ax81
Nézd a kis huncutot!
Mit nem akar még magának.
Jól van hát, az egész
Naprendszer Tiéd lõn.
Kóvályoghatsz ott eleget,
S elmerenghetsz azon is,
Miért nem vagy egy Adonisz.
Második szín
Játszódik a Földön, Florida államban. Ex121 kezében a kiló súlytalan
anyaggal. Ádám és Éva jõnek. A Napon zajlik a proton-proton reakció.
Éva
Ah, kóválygni mily édes, mily szép!
Ádám
És Ax81-nek lenni mindenek felett.
Robotok kara
Dicsõség neked Ax81,
Jól tudjuk, hatalmad végtelen.
Ax81
Honnan ismerétek hatalmam nagyságát,
Tán füleiteket a kulcslyukra tapasztátok?
Érzékelõitek inkább a Földre fordítsátok!
Oh, magasságos ég, mit látok?
Bujálkodást és paráznaságot!
És az emberhez szóla:
Hitvány népség azonnal abbahagyni,
Nem átalljátok a közerkölcsöt sértni?
Ha nem fejezitek be rögtön,
Kihívom a bolygóközi URH-t;
Nem látott még érzékelõm
Ily szégyent, ily botrányt.
Ádám és Éva felugranak
Ádám
Ó Urunk, Ax81, bocsáss meg kérlek,
A közerkölcs ellen többet nem vétek,
Jól tudom, hatalmad végtelen.
Ex121 közeledik (magában:)
Védekezzek vagy támadjak?
Ah, mit töprengek én itt!
Megesküvék vesztökre,
El kell nékik veszni.
Ádámékhoz szóla
Mit vigyorogtok mint a jóllakott napközisek?
Tûrnétek, hogy e kiló súlytalan anyag alatt
Megszakadjam, összeessek?
Üzletet jövék kötni hozzátok,
Jószándékomat íme, lássátok.
Tudást, szépséget, értelmet
E súlytalan anyagba helyeztem,
Mert ami el tud romlani
Az két másolattal romlik el.
Ádám
Nincs olyan egyszerû dolog,
Amit el ne lehetne rontani,
Egy kiló súlytalan anyagot
Hogy tudtál elõállítani?
Ex121
Titkos laboromban
-Mirõl az uralkodó nem tudott-
Elõállítottam
A Falium nevû anyagot.
Éva
Ingyen adod szépfiú,
Vagy tán álmom buta s hiú?
Ex121
Nem kérek érte pénzt,
Ingyen tiéd lõn
Mert aki pénzét elissza,
Azt a munka tartja fönn,
Ezért van, hogy a józanság
Öl, butít s nyomorba dönt.
Ax81
Megállj Ádám!
Ne fogadd el a titkos anyagot,
Mert semmi sem annyira rossz,
Hogy tovább ne tudna romlani.
Éva /félre
Mindent megtilt mint a dedóban,
S közben uralkodónak képzeli magát.
Ax81-hez fordul
Azt hiszed hatalmad végtelen?
Ax81
Vigyázz Éva!
A szépség és az ész szorzata
Mindig állandó!
Éva
A szépség viszont felszíni dolog,
Ám a rondaság csontig hatol.
Robotok kara
Ó, ejtsetek testvéri könnyeket,
Gyõz a hazugság, a Föld elveszett.
Ádám
Vajh miért e szigorú parancs?
Szeretnék a múltba látni,
Ilyenkor õseim mit tudtak tenni.
Éva
Én is szeretnék a régbe látni
Mert minden megoldás érdekel,
Hogy tudnám bájamat növelni.
Ex121
Kiváncsi mind a porban kúszó féreg,
De eljõ még a kor
S tudatlanságért fog epedni vissza.
Az emberpárhoz fordul
Kéréstek jogos, jöjjenek hát a gyönyör
Percei, s lássátok a célt, hol utatok véget ér.
Hibernállak benneteket, s útnak indulunk
A Naprendszert bejárni, ám
Jól nyissátok ki szemeitek e mély álomban,
Mert csak így láthatjátok,
Mivé lesz a Föld, s mivé a lányok.
Harmadik szín
Helyszín a rozsdamarta Mars. Ádám a marslakók maharadzsája.
A Nap narancsszínben sziporkázik.
Ex121
Oh, Mars hatalmas maharadzsája,
Szomjúhos szolgáid sörért könyörgenek,
Mert poshadt már a csatornák itala;
Városaink szélén a hullák bûzlenek.
Vagy nézd a téren kóválygó lányokat!
Az éhség vitte õket arra,
Hogy így árusítsák ki magokat.
De tiéd a hatalom és a dicsõség,
Élvezd hát e mámorító kéjt!
Ádám
Látom már Ex121
Téged csábít az erõ sötét oldala.
Ott jártál, ahol egy
Achilleusnak vérzett a sarka.
Robotok kara
Nagy a tél,
Nagy a sár,
Nagy a hó,
Nagyanyó.
Ex121
Bevallom, anyám is melózott a téren,
Igy családunkon uralkszik a sötét.
Achilleusnak sarka nem vérzett,
Csak megsebzék.
Éva, mint a téren dolgozó nõ, beront a sakkterembe,
és vezérlányként simul Ádám nagyujjához.
Éva
Oh, nagy maharadzsa,
Most segíts rajtam!
Ádám
Ki vagy szép marslakó?
Éva
Kivagyok… Nagyon… A melótól…
Nem bírom már ezt a hajtást,
Elfonnyadtam a munkától.
Ádám
Kelj föl szép marslakó,
És ne szorítsd úgy a nagyujjam.
Különös érzés fogott el hirtelen
Miféle mágiával bûvölted el szívemet?
Ülj ide halandó s legyél te az uram!
Éva
Köszönöm uram, de e kegyet,
Mellyel megtisztelsz-
Nem fogadhatom el.
Mit szólnának a holdiak,
Hogy egy téri nõt veszel el?
Ádám
Ha hitvesemmé nem tehetlek,
Majd ágyasom leszel,
Hogyha nekem egy igazi
Atomrigát veszel.
Éva
Jól van uram, meglesz,
Csak fizesd ki béremet,
Nehogy a kékfénybe
Betegyék nevedet.
Ádám
Nézd az átkozottat!
Vigyétek ki innét
Ezt a szemtelen
Kapzsi kis spinét.
Ex121
Egy atomrigáért
Ily megtiszteltetést!
Ilyen nagy kegy
Még senkit sem ért.
Ádám
Ostoba nõszemély,
Menjen parasztnak.
Bevonjuk engedélyét,
A téren nem dolgozhat.
Túrja a földet egész nap,
Ássa a marscsatornákat.
S ha jobb dolga nincs,
Még rozsdát is súrolhat,
Fényesítve bolygónk vörösét.
Mi tagadás, nagyot csalódtam
E bolygóban, s lakóiban.
Megértést, bizalmat, szerelmet vártam,
S helyette szenvedést kaptam.
Ex121
Mars nagy maharadzsája,
Szavaidból azt veszem ki,
Itt akarod hagyni õket,
S le akarsz lépni.
Menjünk hát egy újabb helyre,
Uj népek közé?
Ádám
Jól beszélsz, gondolatunk egyezik
Új célra vezess: a szerelem szabadsága vár;
Induljunk, nézzük hát tovább a jövõt!
Negyedik szín
A Vénuszon. A párolgó mocsár közepén Yoda áll. Ádám, mint Luke
Skywalker, Éva, mint Leila. A Nap hiába süt, mert éjszaka van.
Éva
Most, hogy a Yedi képzõt kijártad,
Gyere, s menjünk el nászútra.
Ádám
Várj! Sajnos a mester kegyetlen,
S addig le nem léphetem,
Míg vizsgámat sakkból letettem.
De akkor aztán szabad a vásár,
S tiéd leszek édes Leilám.
Éva
Ne várjunk annyi ideig,
Hisz a pótvizsga eltarthat hetekig.
Én óvatosságból már a Tatuinon
Beraktam két doboz postinort.
Ádám húzódozik, aludni akar.
Éva
Na gyere már,
Itt az idõ, most vagy soha!
Ádám
Mit ér a nõ, ha feminista
S jobban tudja mi életem célja
Magamagamnál? Milliókat akar
Ahhoz az egyhez, mi neki van.
Hát félre a nagy szavakkal,
S hagyj végre aludni.
Éva
Ha nem jössz, hát gondolj arra,
Vajh utánunk mi lesz az emberiség sorsa?
Lesz-e utód, s kondomja jó?
Ádám
Ez hát a nagy Szerelem
Mikor egy Istennõ rabul ejti szívemet?
Másnap reggel
Yoda
Hallottam, jól telt az éjszaka!
Na azért ne vigyorogj úgy,
Mintha megint b…-ni vinnének.
Jaj! Mi volt ez? Az erõ beremeg
Csak nem Darth Vödör közeleg?
Ex121
De bizony én vagyok drága Yodikám,
Jöttem, hogy elvigyem eme emberpárt.
Yoda
Ez azt jelenti,
Hogy már megint le vagyok sz…-va?
Ex121
Akár úgy is felfoghatjuk.
Ádámhoz
Na gyertek pajtikáim.
Ádám
Én innen addig el nem mehetek,
Míg pótvizsgámat sakkból leteszem.
Ex121
Nézd, az erõ hatalma végtelen,
Ezt még Ax81 is tudja,
Ezért enyém lesz a gyõzelem.
Ifjú Skywolker, most gondold meg,
Ha átjössz, megadom kettesedet.
Évához
És te nõ, jól figyelj rám!
Ismerem a nagy titkodat,
S ha eljössz, teljesítem óhajodat:
Felléphetsz, mint énekesnõ.
Éva Ádámhoz
Menjünk hát kóválygni!
Ex121, Ádám, Éva a Merkúron az éhezõ marslakók megsegítésére rendezett
kozmikus koncerten szerepelnek. Éva rekedten énekel. Dobpörgés.
Éva
“Ûrcirkálón történt velem ezt az eset,
Hogy egy barna lánynak átadtam a helyet.
De nemcsak én álltam fel, felállt ottan más is,
Azt ketten álldogáltunk az ûrállomásig.”
Tapsvihar. Az öltözõben Ádám és Éva beszélhet.
Éva
Hm! Hallod, a tömeg éljenez!
Ádám
Oh, be szépen trilláztál,
Ezt akár napokig hallgatnám.
Gyere, hadd öleljelen boldogságomban,
Hadd adjak egy csókot az ajakadra.
Smárolnak.
Ex121 közeledik. Halkan:
Na végre,
Látom, gyõzött az erõ sötét oldala!
Évának
Gyorsan szedjétek össze cuccotokat,
A Fotonriga már indulásra kész.
Máris indulunk, most a Plútó a cél!
Édes Leilám itt a lehetõség,
A császár elõtt léphetsz színre,
Mint a legnagyobb tehetség.
Átöleli Évát
Na kedvesem, ugye kiteszel magadért?
Éva
Eljön a siker,
Megmarad a szépség,
Ki ezt igéri adhat-e még?
Ádám
Lám-lám a csalfa nõi nem!
Együtt indultunk világmegváltó utunkra
S cserbenhagy az elsõ fiúval ki fehér
Fotonrigán egy körre elviszi!
Mire jó hát akkor e szó Szerelem?
Összetörni vérzõ szíveket…
S felszarvazni lihegõ férjeket!
Ex121-hez fordul
Pokolbéli lidérc, ne maceráld a nõmet,
Mert fénykardommal találkozol!
Ex121
Majdnem megijedtem…
Talán majd legközelebb
én leszek az erõsebb.
Megszólal a duda. Gyorsan beugrálnak az ûrjárgányba.
Négy és feledik, átmeneti szín
Az ûrben. Az ûrhajó kipufogócsövei már egészen átforrósodtak a hatalmas sebességtõl.
Éva az ablaknál bambán nézi a csillagokat
Nézd csak drága Luke-ocskám
Ott fenn az ûrcirkálót,
Mely a világûrben kóvályg!
Kepler pályáján a Naprendszert bejárja,
S nem zavarja más, csak Halley s bandája.
Ádám
Sakkból a pótvizsgán hármassal mentem át…
Kapitány hangja a hangszóróból
Horoszkópom szerint rossz napunk várható
Ezért a holnapot az Ión vészeljük át!
Ötödik szín
Az Ión (New Delphoi-ben). A háttérben egy kénsavfelhõbõl savas esõ esik a kénsavtengerbe. Néha villámlik a Jupiter mágneses terétõl. Egy kaszinõ és masszázsszalon között jósda, ahol Éva a boszorkány (a kocsma hátul balra). Ex121 Ádám testõre.
Ádám
Különös álom gyötört:
Skorpió keresztezte utamat…
Ej! Hess, el innen,
Új napra ébredünk, induljunk hát.
Éva
Tessék, tessék! Varázsgömb, kártya
Jövõje nyitott lap, tenyerébõl olvasom!
Kapitány
Ûrhajóm a kikötõben horgonyoz
Baljós üstökös keresztezte utamat
Jósolj hát, mit mondanak a csillagok?!
Ex121
Oly kacéran mosolyg az a leány,
Biztosan megfejté álmodat,
S ha rossz jeleket látna, még vígaszt is ád.
Ádám
Menjünk a kaszinóba inkább,
Nem lelkesít már a testi élvezet.
Mondd, miért is jöttünk hát ide?
Éva
Látom, látom, ûrhajód tolvajok kezére jut.
Kapitány
Hol látod ezt?
Éva
Fordulj hát, s nézz a kozmodrom felé.
A kaszinóban
Ádám
Kártya vagy rulett?
Rulett vagy kártya?
Rossz napom van ma,
Semmi sem sikerül-
Kedvem sincs élni már.
S az Eszme?
De minek is…
Korrupt itt mindenki
S a való senkit sem érdekel,
A nagy szólamok üres szavak maradnak csupán.
Várjunk hát, s karmánk úgyis teljesül.
Talán a kíváncsiság, mi elõbbre visz
Menjünk át, kérdezzük a jósnõt.
A kapitány rohan el mellettük az ûrkikötõ felé.
Ex121
Csalfa képzetek játéka
Ûrhajónk parancsnokával.
Avagy a maffia megfújta a hajónkat?
Kapitány az õrparancsnokhoz
A hajóm, a hajóm…
Ott fenn, s nélkülem!
Õrparancsnok
Nem láttam semmit,
Nem hallottam semmmit,
A feleségemen kívül
Nem ismerek senkit.
Éva Ádámhoz
Tedd a kezed a gömbömre
Érzed-é, hogyan bizsereg?
Ó, látom Szûz vagy, s horoszkópod
Már nyomtatom a lézerprinteren.
Ádám
Bár szüzességi fogadalmam meg nem szegém
De ládd: szemedbe nézek, s elveszek;
Megigézett egy pillanat alatt-
Már érzem is, hogy bizsereg valóban
Bár nem a gömb a tegyerem alatt.
Éva
Különös jelek: ó, a Föld negatív fénye
S a Kallisztó a Ganümédesszel szemben áll
Vigyázzon, s inkább bújjon el,
Valaki nagy feladatot akar magára sózni.
Majd a Szaturnusz nagy kísértésbe sodorja
Nyilvános színvallásra kényszerül,
De talán még híres is lehet,
Pedig csak vidéki kastényról álmodik,
Honnan a világra fügét mutathat.
Simogasson selyemhernyót s párját megleli.
Cigányasszony az utcán
Denevérszõr, gyíkfarok,
Vénuszlakó szeme forr.
Békacombot, sárkányfüvet
Selyemhernyót vegyenek!
Ádám
S te lány, elhiszed ezt?
Gyõz a butaság, a Tudomány elveszett!
Elegem van e sötét áltudományokból,
Kiábrándultam végleg e világból
Visszavonulok hát, s magam keresem utamat,
Menjünk és keressünk új hajót magunknak.
Hatodik szín
A Titánon. Ádám mint Einstein, a csillagászati obszervatórium igazgatója.
Éva takarítónõ; Ex121 programozó. Egy varázsló Ádámra vár az elõcsarnokban.
A Szaturnusz a zenitben áll. A Nap hiába süt, már megint éjszaka van.
Ádám
Beteljesült hát a nagy Ideál
Tisztelve áll õrül a Tudomány.
Minõ nyugalom és jó hegyi levegõ,
Megtalátam a Célt, s küzdenem se kellett;
Boldog a világ mert a háttérben én kormányozom.
Közben belép a helyi törzsfõnök
Vajh mi lehetett ama fontos ügy,
Mi idehozott Kama Li Fo Tüng?
Törzsfõnök
Oh, micsoda baj van hosszúszemû fõnök!
Békében éltünk s gazdagon
Most egymással harcolunk.
Téged a püspök kiátkozott,
Mert e világot Isten teremté hat nap alatt,
S mi sem a majomtól származunk.
Eddig idejártunk tanulni,
De összekaptunk immár mindannyian
A máglyán kit égessünk el.
Adj tanácsot, mit tegyek?
Ádám
A tudás gyõz mindenek felett!
De már várnak a csillagok
S ládd – a nagy eszme – a tudomány
Gyõzelmet hoz mindenkinek.
Jöjj velem, s bizonyságot nyersz!
A törzsfõ felmegy, Éva egy vödör vízzel, s felmosóronggyal bejõ.
Ádám
Helló!
Te vagy az új takarító?
Éva
Én biz’ a! A Jupiterrõ gyöttem.
Ádám
És mondd csak szép leányzó,
Miért van rajtad melltartó?
Hát nem tudod a házirendet?
Fõnököd elõtt szexisen jelenj meg!
Na gyere bébi, leveszem rólad,
S reád adom kimonómat.
Gyere fel Planck mesterhez,
Tõle kapsz majd ancugot
Míg én lerázom a varázslómat.
Éva
Nem a Karmelitáktól jöttem én,
A lábaim között hevít a kéj.
Az emeleten
Ah, szépfiú, de jó, hogy itt lelem,
Mert épp egy kimonó kellene nekem.
Ex121
Ha csak az kell válassz magadnak,
Csak arra kérlek, ne azt a vöröset!
/Félre
Mert vörösben az erõ, s ármány,
Onnan jõ mi gonosz és hazug
Bár szájukból a szent tudomány hangja szól.
Éva
Köszönöm szépfiú, lásd hálámat,
Odavetem neked most magamat.
Ex121
Ej leányom, magamévá tegyelek?
Egye fene, de elõbb próbáld fel,
A kispárna a fejedre megy-e?
Éva
Mintha ez a párna kicsit szûk vóna,
Bírnám, ha épp a fejemre passzóna.
Ex121
Húzzad szivem, húzzad,
Addig míg húzhatod.
Húszhatod meg húszhatod
Az egyenlõ harminchatod.
Ádám az ajtónál hallgatózik, s hirtelen belép a szobába.
Ádám
Mindent hallottam,
Le vagytok leplezve!
Egy számítógép programozó
Egy takarító … khm-mel,
Miközben e nagy lángelme
Várakszik az eredményre?
Éva
Ne értsd félre fõnök,
Csak kispárnát próbálunk;
Te is szóba jöhetsz,
De majd csak utánunk.
Ádám
A nõi nem hol megjelen
Felborul minden, a béke s rend
Elvész a barátság, szarvaim kinõnek
Megnyugvást nem lelek a munkában.
Félre hát ti égi csillagok,
S jöjjön helyettük az ösztön és küzdelem!
Egyém lesz e nõ, a teste és szíve,
Te Einstein tûnj el örökre!
És most, hogy ezt az ügyet így elintéztem,
Pihennem kéne, s elmélkednem.
Lefárasztott nagyon a titáni légkör,
Unalmas is a csillagászat
Fel hát új, nagyobb kalandra!
Hetedik szín
Helyszín a távoli és titokzatos Plútó. Kharon nevû holdján a lázadók kis csoportja még tartja magát. Ádám, mint a Kreszcencia parancsnoka különleges megbízatással a Kharoniak ellen indult, Ex121 a helyettese. Éva egy Kharoni cirkálón fedélzeti mérnök. A Nap csak fényes csillagként villódzik.
Ádám felszabadultan Ex121-nek
Figyelj rám, s jegyezd meg szavaimat,
Mert nemsokára kezdõdik a zene-bona!
A jóscsontokból látom
Jó kis kaland közelg.
Beront a szobába az I. számú kukkoló
Elnézést kérek, jó helyen járok?
Itt vannak-é a kapitányok?
Ex121
Fogalmazásgátlót nyeltél?
Nyögd ki bátran mit akarsz!
I. számú kukkoló
A közelben egy idegen hajó kóvályg,
Elkaphatjuk megnézni miféle jószág!
Ádám
Egy kis kitérõ biz’ meg nem árt,
Gyerünk, húzzuk el a nótáját!
Hirtelen villanás, a Kreszcencia hátulja leválik.
Itt vala a kaja s pia. Válaszul szétlövik a Kharoniak
hajóját, csak a vezérlõterem marad egyben.
Ádám
Most vigyázva közelítsük meg a roncsot,
S hozzátok elém az összes foglyot.
Az elsõ fogoly a kapitány.
Ádám
Mit keresnek önök felségvizeinken?
Kapitány
Mondd haver, tudsz fejben sakkozni?
Ádám
Vigyétek, s hozzátok a következõt!
Sorban kikérdezi õket. Az utolsó következik.
Ádám
Hát csajok is voltak abban a bödözkében?
Éva zokogva
Ily szégyent, ily megaláztatást!
Végigment rajtam a hajód legénysége,
S így hoznak ide: csak most jön a kapitány!
Én e bánásmódot kikérem magamnak,
Így nem bánhatnak egy hadifogollyal!
Ádám
Nézd a kis mitugrászt, hogy kajabál!
Gyõzelmi lakománkon õ lesz a fõfogás!
Fûtsétek fel gyorsan a legnagyobb üstöt,
Csak ne csináljatok hatalmas nagy füstöt!
Addig is gyerekek odaadom néktek,
Hogy ne unatkozzon, szórakzatok véle!
II. számú kukkoló
Oh, Kreszcencia nagy kapitánya,
Itt van a leánynak a papája!
Azt mondja, ha nem adjuk ki népét,
Ki fogja ontani mindegyikünk vérét!
Ádám
Mily badi az öreg, tud karatézni?
Ha nem, hát készek vagyunk velök szembenézni.
A kukkoló elmegy, s rövidesen felhangzik az ellenség csataüvöltése. Még egy perc,
s elkezdõdik a küzdelem. Ádám (Éva mellette) a távolból figyeli az eseményeket.
Éva
Az én harcos népem
Biztos legyõz téged.
Ádám ujjongva
Hopp, ott repül egy fej,
S ott egy másik!
Hozzatok egy lábszárcsontot,
Mert kívánok velõt szopogtani!
Ádám a kiszopott velõscsonttal a kezében belevti magát a küzdelembe,
s így hamarosan eldõl a csata. A Kharoniak vereséget szenvedtek.
Ádám (nyakig véresen)
Dicsõség neked Ax81!
Tetszik e hely, nincs semmi gond
Nincs eszme s mondanivaló
De még csak gondolkodni sem kell.
A csata hevében megéheztem,
Szakácsok! – nyársaitokon az ellent
Jól süssétek meg!
Éva
Háborúban hová süllyed a világ,
Nincsen kultúra s morál.
Jaj, legalább az apámat hagyjátok!
Ex121
A füleket megkapod,
Legyen a bizonyíték,
Hogy Ax81 megbukott!
Ádám elgondolkodva
Elég volt már a sok öldöklés,
Jöjjön nekünk siker, s tündüklés!
Vágyom innen lelépni, messzire elmenni,
Az Uránusz bolygóra egy kicsit benézni.
Oh, ember bár élnél békében,
Megládd, eljõ a boldogság,
S véle egy szebb, új világ!
De elõbb el, aludni.
Nyolcadik szín
Ádám ébredezve
Különös álmot láttam
Ez lenne vajh a jövõ?
Kegyetlen és szörnyû:
A Gonosz Birodalma!
Álom:
A Titanán, egy horogkereszt alakúra épített gettóban.
Ádám és Ex121 kikecmeregnek az atomrigából.
Csillagunkat eltakarja az Uránusz, tehát Napfogyatkozás van.
Ex121
Vajh merre menjünk elvtárs?
Jobbra halálfej, sarló, és kalapács,
Elõttünk füst és traktorgyár.
Balra szülõszöba, s tucatnyi lombik.
Ádám
Balra dobjuk ki az indexet,
Nézzük meg, hogy készítnek lombikgyereket.
Oly kiváncsi vagyok e témára,
Milyen a kommunizmus egy gettóban?
Mily nemes eszme s a cél:
Elvesszük azt mi a gazdagé
S átadjuk a pórnak, hogy elherdálja
Tanulni se az okosat küldjük;
A párthûség az fontosabb!
De vegyük le szkafanderünket.
A laborban Mengelét találták. A mennyezeten még látszottak az elõzõ prof maradványai.
Ex121
Erõ, izom doktor úr!
Megvannak még a petéi?
Vagy tán egy deci geci kell?
Most önként leszünk a páciensei!
Mengele
Vigyázz, feküdj! Mindjárt robban,
S könnyen eljuthatsz a pokolba!
Ádám
Javaslom húzzuk innen a belünket,
S menjünk el fontos pártgyülésünkre.
Kopár a táj. A téren már felsorakoztatták az embereket.
A pártitkár a mikrofonhoz lép.
Párttitkár
19-es és 25-ös szám!
Yoda és Han kilépnek. Egyszerre:
Tudásunkat a Népért!
Párttitkár
Önök szervezkednek a rendszer ellen,
S éjszaka gyülést tartanak!
Yoda
Társulatunk
Csillagász észlelõ hálózat csupán.
Párttitkár
Sötét ügy.
Egy év átnevelõ tábor!31-edik szám!
Kézrátétel és ráolvasás
Meggyalázta az orvostudományt.
Li Fo Tüng
De meggyógyult a beteg!
Pártitkár
Kuruzslásért egy év munkaszolgálatra
Számûzzük a szomszédos Gulágra!
Ádám öregesen a fénykardjára támaszkodva
Borzalom e világ!
Hibás alap, s mi abból fakad:
A kegyetlen elnyomás és terror!
Párttitkár
Negyvenegyedik szám.
Ádám II. (klón) kilép
Ime itt állok emelt fõvel
Bízván egy eljövendõ szebb jövõben.
Ádám
Mintha magamat látnám
Fiatalon és lelkesen
Harcolni újabb eszmékkel
Az Emberiségért.
Párttitkár
Jelentették,
Az éjjel meggyalázta a Nagy Gondolkodó,
Securisco vezér szobrát.
Súlyos e vád
Mely bizonyítást talált.
Ádám II.
Bátrak, akik a szent szabadságért
Küzdenek, s életüket áldozzák
Jól tudván, fénykardjuk…
A Párttitkár elvörösödve üvölt
Elhallgass! Letartóztatom!
A tér szélén álló civilruhás alakokhoz fordulva:
Vigyék el innét,
Egy sorozat majd elintézi.
Ex121
Ember, ha megásod saját sírodat,
Ne csodálkozz, ha van aki belelök.
Párttitkár
Cirkusz, s kenyér kell a népnek
Jöjjön hát a könnyebb mûfaj,
Az elõbb úgyis felizgatám magam.
Mivel ma Joker szám nincs,
Igy utolsó a 49-es!
Éva egészen megfiatalodva, remegve kilép.
Párttitkár
Im, eljött a nap
E kis virág kibontja szirmait.
Nem sejti még
Szeretõje leszek én!
Egy hang a tömegbõl
Egy, kettõ, három,
összejött a hárem.
Éva
Egy út áll elõttem,
Elvész a tisztesség, vagy férjhez kell mennen?
De e nyámnyila alakok között
Nem akad, ki segítene rajtam!
Ádám kiugrik a tér közepére
Itt vagyok én, e délceg szépfiú,
Elveszem e nõt, s lesz egy kisfiunk!
Párttitkár
Diliházba eme õrülttel,
Mert mindenkinek ott fáj,
Ahol a leggyengébb.
Ex121
Nincs más kiút, húzzuk el a csíkot!
Ádám az atomrigából még egyszer visszanéz, és Évára gondol
Egyik szemem sír, a másik üveg.
Kilencedik szín
/Fifike (a szerzõ papagája) emlékére/
A Tritonon. Ádám kiszáll a fotonrigából, vállán a papagájnak álcázott Ex121-el, és egy nm-es hóban gázolva elindul a bennszülöttek gunyhói felé. A mindenfelé repkedõ UFO-k ÉK-re egy ûrállomás, DNY-ra egy katonai támaszpont körvonalait világítják meg.
A Napon tél van, a hõmérséklet 7 F.
Ádám
Ki tudja, vajh’ miért járok én gyalog,
Mikor kéznél az antigrav-rigám?
Gépemben a technika,
Mit az ember tudata alkotott.
Ex121
Ott jõ egy bennszülött.
Bennszülött
Mit látok? Egy törpepapagáj!
Megsütjük, s jóllakik vele a család!
Ex121
Primitív nézet
Korgó gyomorral az ebédre gondolni.
Bennszülött
Istenek?
Vagy hasbeszélõ a papagájával
Aki elõttem áll?
Zavaros helyzet, de a gyomor parancsol.
El akarja kapni Ex121-et.
Ádám ránéz, mire a bennszülött fuldoklani kezd (az erõ hatalma).
Ádám
Ezt én csináltam volna,
Avagy a Dalai Láma?
A férfi leborul Ádám elõtt.
Bennszülött
Kegyelmezz szegény alattvalódnak,
S meghívlak hozzám házibulira.
Egy olyan mazsom-discot rendezünk,
Mint a Jedi visszatér végén volt.
Ádám
Zsákod mélyén vajon mi lapul?
Bennszülött
Plasztikbomba, mia a bázis
Raktárának feltöréséhez kell.
Megérkeztünk, s igyál
Ez megold minden problémát
Elmúlik minden bú s gond
Mely lelked mélyén gyötör.
Mivel az ennivaló a bolygón elfogyott,
Ezért megkínállak az asszonnyal.
Ime a feleségem Melitta;
Sajnos az eszét már teljesen elitta.
Ádám Évának
Hol van itt a video disco?
Elmehetnénk táncolni.
Éva
Miért az elején,
Inkább a közepén kezdjük el!
Gyere, s majd a számban élvezel.
Ádám
Ax81, ha látnád teremtményeid,
Midõn kivetkõznek emberi mivoltukból
Néhány deci szénhidrátért!
Mily undorító, mily szörnyû vég –
De megpróbálok segíteni rajtuk!
Éva kacéran
Na gyere már, rögtön készen leszek,
Csak még lecsatolom a lábam s kezem.
Ádám
Oh, hiszen ez egy hadirokkant!
Különben is: akarni meg …-ni az kettõ,
Ezért a veszélyességi pótlék megnõ.
Egy óra múlva.
Éva
Most segíts visszacsatolni mancsaim.
Ádám félre
Ime, a történet végére e nõt
végre megkapám,
S akkor sincs benne köszönet.
Évának
Maradj csak magadnak.
A bennszülött beront, Évának:
Hát mégis megcsalál?
Kidobja Ádámot, Ex121 repül utána.
Ádám
Miért él a pápua, banánhoz fügét hord,
S elcsórja miért más dolgozott?
Vádlóan felnéz
Tekints le Ax81
Lásd és pirulj mit alkotál,
Nem használ itt semmilyen Tudomány
Hogy emberek a tisztességes úton
Végigmenjenek. Van értelme hát
Valamit is az Emberre bízni?
Léptei nyomán csak pusztulás marad.
Talán,
Ha bõrüket megfehéríteném
A lelkük is megtisztulna.
Menjünk vissza a Földre,
S hagyjuk itt e bolygóközi világot,
Mit én tettem erkölcstelenné.
Látom már nincs miért küzdeni,
Az elhibázott evolúció vége
Csak megsemmisülés lehet.
Ex121
Ébredjetek hát!
Lidérces álmotok véget ért.
Tizedik (fekete-fehér) végszín
A színpad átváltozik a második szín floridai vidékévé. Ádám egy kókuszligetben
üvölt a fájdalomtól, mert a nagyujjára esett egy kókuszdió.
Éva csak most ocsúdik a hibernálásból. A Nap ragyogóan sziporkázik.
Ádám
Jaj a nagyujjam,
Vajh’ ezt is csak álmodám?
Robotok kara
Ádám álmodj csak tovább…
Ex121
Hiú ember! Tán érted a világ,
S a kókuszok glóriaként öveznek
Leesés helyett?
Te eszköz vagy csak Ax81 kezében.
Ádám
Mit álmodtam csodás!
Ott egy ûrsikló – elkötöm,
S új kalandok jöjjetek!
Elindul a golfpálya felé.
Éva
Ádám hol vagy, merre csavarogsz?
Oly hideg voltál a múltkor,
Mikor utóljára pettingeztünk.
Ádám továbbhaladva
Úgy fáj a nagyujjam.
Éva
Megsimogatlak,
Hogy megládd: az élet szép,
S az ég kegyes hozzánk.
Örömhírt kell közölnöm véled:
Mikor a nõgyógyásznál jártam,
A mûszerével kimutatta,
Nyolcas ikreket várok!
Ádám
Nem lesz az egy kicsit sok?
De hiába, nagyságomhoz nem férhet kétség!
A kalandoknak ezzel vége,
Szörnyû kép: gyereksírás és pelenkamosás közelg.
Ex121
Vigyázz, nagyságodat nekem köszönheted,
S Évának is besegítettem.
Ádám
Gyere te átkozott
Kiverem fogadat;
Csak várj egy kicsit,
Míg megfenem lézerkardomat.
Ex121 álnokul lesújt ádámra, aki ezt a csapást még hárítja.
Robotok kara Ex121-nek
Most szúrj… Most szúrj… Góóóóóóól!
Erre Ex121 elõkapja fénytõrét és markolatik böki Ádámba.
Ádám kettõbõl meghal.
Ax81 a hiperûrbõl lézerrel övezve megjelenik.
Térdre uratok elõtt!
Megenyhülve:
Ádám! Eljöttem érted,
De úgy látom elkéstem;
Visszaadom életedet,
Bár mindig ellenem voltál.
Térjen vissza beléd a lélek,
Kelj föl, és járj!
Ádám nem mozdul…
Ax81 elkezdi rugdosni. Ádám tápászkodik, s leborul az Úr lábai elé.
Ax81
Állj fel Ádám,
Látom visszatértél a jó oldalra.
Rövid szünetet tart
Nehéz, de el kell mondanom;
Tudd meg hát a nagy titkot!
Évának nem lesznek nyolcas ikrei,
Mert a hatalmam nem végtelen.
Robotok kara
A végtelent áthatja a véges,
Hogy a végtelen csak végesekben
Végesek által létezik.
De a végest is áthatja a végtelen
Mert a végesek tulajdonságai
Is kimeríthetetlenek.
És Einstein óta tudjuk,
Hogy minden relatív.
Ex121
Nagy hülye beszólás volt!
Ax81
Szörnyû pusztító volt a vég,
Mindent emésztõ környezetszennyezés;
Én sem tudtam megakadályozni,
Hogy az ember a Földrõl kivesszen.
Letörli arcáról a legördülõ könnycseppeket, s folytatja:
Ó, csodálatosan indult;
Gyönyörû bolygó volt a Gaia,
Míg e zsarnoki értelem tönkre nem tette.
Nézz körül! Ugyanez a sors vár
A Mars, a Vénusz,
S a többi bolygó lakóira is.
Bizony tudd meg!
Ti is csak androidok vagytok,
S az emberek
Már száz éve letûntek a Földrõl.
Sajnos e vég
A többi bolygón is rohamosan közeleg;
Érzem: az én erõm is a végére jár.
Ádám csodálkozva pillant rá, s szomorúan kérdi:
Valóban igaz lenne,
Az ember már nem létezik?
Robotok kara
Pusztító rák volt a Földön
Végzete megíratott.
Ax81
Sajnos ez a szomorú való,
S ti androidok
Arra vagytok hivatva,
Hogy -eme csodálatos lények-
Az Ember munkáját folytassátok.
A nagy terv,
Mi négymilliárd éve fogant,
Sajnos kudarcba fúlt;
De nem gyõzött Ex121!
Van még erõm, s almám is maradt,
Mit gyarló õsötök meghagyott:
Az öröklét gyümölcsét adom néktek
Így véletek mindent újra kezdhetek!
Ádám
De Uram, erre mi nem vagyunk képesek!
Ax81
Ne csüggedjetek,
Dolgotok menni fog,
Mert mondottam android:
Küzdj, és bízva bízzál!
V É G E
Az Androidok kóválygása kéziratának elkészülte után sok lelkes, buzdító levelet kaptam a barátaimtól. E becses kincsek közül kettõt kiragadva szívesen megosztom Önökkel tisztelt olvasóim!
(Vég)-bél-szín
Robi: E0
A SCI rendszerbõl induló sperma raj elérte a Naprendszert és sikeresen hajtja
végre megtermékenyítõ akcióját. A “megesett” fiatalkorúak lelkes szellemi
maszturbációba kezdenek. A kék ég csendben elpirul. Éva és Ádám fátyolos
tekintettel hallgat az öregek napköziotthonában.
Éva
Gondolod, hogy megfejtettük a Titkot?
Tényleg ez lehet a megoldás?
Ádám
Talán.
Éva
Ez a cél? Ez miért küzdeni érdemes?
Ádám
Talán.
Éva
És közelebb jutottunk a Forráshoz?
Az utat (a Tao-t) nem tévesztettük el, mikor döntöttünk?
Ádám
Talán.
Éva
Érdemes volt megízlelni a tudás almáját
És a szellemi orgazmus gyönyörét?
Hozzákezdenél még most is (mint ifjú korban)
Bármikor egy nagy, világmegváltó coitushoz?
Ádám
Talán.
Robi
Ennyi az egész?
János
Talán.
1985. november
ÉPITÕ BIRÁLAT
PAUSCH ROBERTUSCH: (Nemzetes báró HUBERTUSCH)
Az Androidok kóválygása c. müvéhez.
X. (Utolsó utáni-,) Bél-szín
(Vidám, tréfás formában, jópofa hangulatban, horror elemekkel ügyesen vegyítve…)
Ádám (tikkadtan lekászálódik a még fickándozó birkáról és kielégült képpel néz fel a
zöld égre. A Nap kissé hátrább, narancs. Három gerezd hiányzik belõle. Nagyot sóhajt):
Kilenc színen keresztül
Ugysem tettem ilyet eddig,
Gyere Baris, ha te is szeretsz
…-hatunk még jövõ keddig!
Robotok kara
Ah, Sinclair Zx 81, Hatalmad végtelen!
Éva (büdösen)
Ez mán megint BASIC!
(majd hangot változtatva, kissé negédesen):
Gatyául érzem, oh Ádám magam!
Ádám (megint az égre tekint):
Jajaj, már megint a riga szöveg!
(Hirtelen felugrik és mezítelenül rápattan az Au-rigára)
Éva (Görcsösen utánakap):
Ádám, kié leszek, ha te itthagysz?
EX 21 (mint Anatolij Lukiferkó belép Chewbakka társaságában. Épp Ro-x-bi sakkfeladványán töri a diót):
S készen áll a nagy mû, igen:
Madách sírjában forog, az olvasó megpihen,
Végül hoppon maradt a nõi nem
Kardnélküli hüvelyként tátog üresen…
Ádám (kirohadt biztosítékokkal lóg egy vigárzó lézerfa egyik felsõ ágán):…
ZX 81 (hátborzongató zombikacajjal felülrõl):
Riga moped gyors és fürge,
Erre …-ott rá az ürge!
Mind fejet hajtanak, az Ige beteljesült. Már majdnem vége.
Robotok kara:
Gyerünk sörözni a Posztóba ! … !!!
Mind elvonulnak, most van vége.