gyere

te súgod
engedd élnem
fényed vagyok
add
arcod
lelked
feleletül

ha fényed vagyok
kár
határát mérned
fáj
méreg
üt
eltalál
gondolatod
éget
féket rak rám
elõveszi mocsok ruhám
porba vés
semmit ûz
futni kész
rész vagyok
ha hagyod
nem ragyog
feléd
nyögve odébb tolom
a homlokodon bontakozó árnyak
kínzó alakjait
arcomon
mert
fényed vagyok
ha veszni hagyod
a homlokodon
szemeidbe tolakodó
ágaskodó kínok
veremszülte követeit
ez mi öl
amitõl
a lelked
fényért vonyít
egyre

gyere
gyere már
hisz érted vagyok
ugye adódó
arcod
lelked
feleletül

veled öltözködöm
neked