Körök

Körök

kicsi voltam álmodó vézna
ügyes nagyok közt suta béna
de mikor széttártam kezem
szédült menetben
mindent feledtem
ki bírja tovább lökött a szó
mit bántam én
torokszorító sodrás rabja lettem
pont életem s a végtelen
ért össze ott
esetlen testem lelt meg valamit
amit meglelni lehetetlen

aztán
év év hátán
nem szédületben
földhöz verve
egem vesztetten
esetlen lelkem lelt meg valamit
amit meglelni lehetetlen

a végtelent betöltõ kegyelem
megjelent nekem
bennem
ég-légbe ölelte sutabéna részem
nincsenbõl születõ
fénybeforgató kincsek birtokosa lettem
testemet feladva
feledve
szárnyaltam messze
fel
le
de itt lenn
bírt körök felett
megnövök
pörgök veszetten
roppant erõ söpör
álfénybe meresztve lelkem
egetlen részem akar valamit
mi lehetséges
ám lehetetlen megtartani
felfelé menetben

pont életem
szédült körök
tûnt végtelen
megörülök
lelkem szárnyait nem leli
míg meg nem szabadít valaki
újra
nekem meglelnem lehetetlen

határtalan
alaktalan
van
emelj útra elemem
semmivé törtem

bennem moccanó fénybeforgató lélek
teredben élek