Pausch Róbert

Gaianak kihívás a Homo Sapiens. Vajon túléli-e bolygónk ezt a pusztítást, amit az emberiség művel a civilizációnk megjelenése óta?
Hogyan alakul majd fajunk, nemzetünk, és szűkebb hazánknak, Bajának a sorsa az elkövetkező években, évtizedekben?

Ezekre a kérdésekre keresek válaszokat, amikor csillagászattal foglalkozom – mely az egyik kedvenc hobbim -, vagy amikor verset, novellát írok, esetleg környezetvédelmi akcióban/tüntetésen veszek részt.

Mára keveseknek jelent valamit Kossuthnak e mondata: „A haza mindenek előtt.” Akik mégis önzetlenül cselekednek, azokat legtöbbször megmosolyogják. Én mégis remélem, a Bajai Elektronikus Könyvtár létrehozása támogatókra talál, és példát mutat, hogy az Interneten nem csak a szenny és üzlet, hanem az igaz értékek is utat találnak maguknak.

1969. március 18-án születtem Baján.
A Türrben érettségiztem, majd Dunaújvárosban szereztem rendszerszervezõ mérnöki diplomát 1994-ben.

Tündérmeséim, amelyek Tündérországról, Tündér Ilonáról, a tündérkommandó és a vadász izgalmas kalandjairól szólnak:

 

Ceniért

Élt egy fiú.
Élt húsz évet.
Rakoncátlan és bohó-
Véget ért egy élet.

Eljött számára a hosszú ideje
Várva – várt pillanat,
Leszerelt, s boldogan – szabadon
Civilben ment haza.
Eljött számára a sokáig
Még nem várt pillanat;
Eljött az, minek
Eljönnie nem szabad!

Mi társai itt maradtunk
Elborzadva gyászoljuk!

Élt egy fiú.
Húsz évig élt.
A szülei siratják;
Zokogásuk az égig ér!

Baja, 1989. február végén.

 

K O P A S Z O N

Lecsukatom! -hangzik el naponta,
S már tunya közönnyel megyünk raportra.
Kint nyár van – idebenn szív szakad
Kinn szabadság – benn rabság fogad.

Keservesen múlnak a napok:
Jaj! Legalább békén hagyjatok!
Ne bújj te gyáva! lopj, csalj, hazudj;
S meglásd, akkor te is boldogulsz!

Légy kegyetlen – ez a szemlélet,-
S mi számít, az a pillanatnyi érdek.
Mindezzel mit veszít e nép?
Mit az ország, a nemzet, s mit én?

Baja, ’88. nyarán, kopaszon

 

Öregen

Megalázkodsz? Nyalsz a század „pk”-nak?
Így elmehetsz hétvégén eltávra.
De küzdesz, ha van kitartásod,
S azt mondod, hogy 173!

Önérzet, kitartás megvan benned,
S zászlódon a humanista elvek.
De meddig bírod ezt a szenvedést,
S feladod elveid egy kimarcsiért?

„Öreg”, vagy és felrúgod a lavórt,
Részegen bejössz, s repül a kancsó;
A kopaszok rettegve figyelnek:
Gondolják: õk ilyet nem tesznek.

De ébredj fel Magyarország!
Valahol elveszett a kultúránk!
Csõdbe jut Hunnia és a Nép,
Elbutul a nemzet, s el én.

Baja, ’89. február 21. este

 

Várom a leszerelésem

Bömböl a magnó, kinn üvölt egy tiszt,
Káromkodása idehallatszik…
De én már a centimet nézem:
Úgy várom a leszerelésem.

Elmúlt a Karácsony, el az Újév,
Minden ami rossz volt, már a múlté.
Eljátszom egy számítógépen:
Úgy várom a leszerelésem.

Egy év -mint a csiga,- úgy elszelelt,
Készíthetnék róla mérleget.
De sajh’, még hátra van fél évem;
Úgy várom a leszerelésem!

Baja, l989. január

 

A nagy Kö-Kö-Kö-Költő

Shakespeare-t és Petõfit olvasom,
Néha én is megpróbálkozom:
Szavak egymás után.

        Drága szerelmem
Hiányzol
Rád gondolok –
Rád gondolok …

Majd újra próbálkozom.

        A nevedet leírni nem merem
Te is tiltakoznál
-csúnyán letolnál-
de így nem tudod,
hogy titokban Rólad írogatok,
éjjel-nappal Rád gondolok.

Szeretek verset írni,

        vígan felkacagni,

Ha hallom Csokonait

       forogni sírjában.

S ne légyen oly kor,
Mely meghozná nékem a sikert
Mert -szánalom-, de akkor
Költészet nélkül marad e nemzet.

Baja, 1991. november 2. 20 óra 45.

 

Az igazi szerelem I.

(A Murcyn)

Te még nem tudhatod milyen az igazi szerelem
A szívbõl született átható érzelem.
Milyen a boldogság, melyre vártál
Reinkarnációid végtelen útvonalán.
Érezted már milyen egy gencyna
Lelkedig hatoló mosolya;
Milyen egy júniusi éjszaka
Kettesben a Murcy rubintos hegyei alatt?
Selymes haja lobog a szélben
A két hold ezüst pókhálót fon az égre
Lézerként ragyogva körül kedvesed alakját
De te csak állsz, s bámulod a lányt.

S navigátor
-Ó, de bátror!-
majd meglátod,
hogy jól vigyázz
-s ne hibázz-
ha erre jársz
az ûrhajóddal
-azzal a ronccsal-
meg a haveroddal;
mert itt a fiúk
-a Gencyna fiúk-
annyira hiúk
hogy kedvesüknek
-kérésükre-
szemlesütve
leviszik az égrõl
-a csillagos égrõl-
feneketlen mélyrõl
az égi lámpásokat
-e bájos pilácsokat-
s csak vihognak
mikor elvéted
-a sötétben-
célod az égen
mert randi után
-túl a Galaktián-
s a romantikán
visszatéve
-mindent a helyére?!-
jól felcserélve
a csillagokat
-az Égi lámpásokat-
de milyen sokat
s az Algol helyére
-a Denebet téve-
az ûrrendészek
csak vihognak
s tanácsokat
osztogatnak:
Földi navigátor
-majd meglátod-
ha nem vagy bátor,
hogy jól vigyázz
-s ne hibázz!-
ha erre jársz!

Csengõ bongó patak parton
Öreg mágus muzsikál
Kéz a kézben besétáltok
A varázslatok kapuján.
Titokkal kikövezett
Szellemjárta ódon falak között merengve
Kiálljátok a Csodák próbáját
S egymás elõtt kitárva szívetek lelketek
Megtudjátok milyen az igazi szerelem.

Baja, ’94. szeptember

 

Az igazi szerelem II.

(Undorka 1.)

Te még nem tudod milyen az igazi szerelem
míg nem láttad egy rekile lány örömét
míg nem hatott át a belõle áradó végtelen
veséig hatoló jéghideg érzelem.

Míg nem fogta kezed egy nyári éjjelen
bújva ölelve negédes szavakat suttogva
recsegõ hangján mindkét füledbe
hogy a gyomrod felfordul és émelyeg.

Ekkor négy csápjával ölelve, átfogva
puffatag hasával hozzád simul;
zöld pikkelyei szúrnak mint a borosta
míg nyálkás potrohát riszálva felizgat.

S mikor e förtelmes nász beteljesül
– farkával kéjesen a hátadat vakarja –
téged is áthat a belõle áradó végtelen
mindent átható önzõ szerelem.

Baja, ’94. szeptember

 

Az igazi szerelem III.

(Avagy a költészet sötét hatalma)

Õsi idõkben fekete habokba
Szállt alá az égbõl kivetett gonosz
Majd Aphroditét magával ragadva
Vigyorgó telihold remegõ fényéhez láncolva
Vérszopó vízi virágok otthonán
Beteljesedett ama pokoli nász.

A Sátán fattya vagyok én!
Az égõ pokolból jöttem eléd
hogy megmutassam milyen az igazi szerelem
ha megváltást hozol fagyos szívemnek
mert lelkedben a mennyország üdve száll.
Bebocsátasz-é Jáde kapuján
az örök üdvösség honába
hogy együtt repüljünk a Nirvána
mindent feledõ-feloldó TANába
megfejtve az univerzum õsi titkait
s együtt vezessük a Föld férgeit
Az éden ölelõ kertjébe?

Kiválasztottalak – hát elviszlek magammal
Ha kell akkor erõszakkal
át a szerelem sötét kapuján
s nem az ígéret földjére
de a kárhozat örökké bugyogó tüzébe
hogy méhedbõl megváltást hozzak
e pusztuló világra.
Ó, mérhetetlen vak szerelem!
Pokol lészen a mennyország,
S a pokol lesz a menny!
Az Úr anyja leszel, hogy eljöjjön
Az Antikrisztus, s véle az Új Rend!

Baja, 1995. január

 

Egy emlék visszahív

Elvágyom innen
Időben és térben
Messzire, megszakítva minden
Kapcsolatot a Földdel és az emberiséggel.

Elmennék a jövõbe.
Talán ott jobb lesz?
Nincs nékem hazám, se otthonom
Ahová hazahúzna a szívem.

Bárhová is mennék,
Nem lenne maradásom
Helyemet nem lelném.
Emléked visszahívna fájón.

Szép az élet,
Legalább Neked szép!
Ha elmegyek is innen
Egy emlék visszahív!

Dunaújváros, 1991. IV. 17.